Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Romances : Románc a halálnál hatalmasabb szerelemről (Romance del amor más poderoso que la muerte Magyar nyelven)

Romances  portréja
Simor András portréja

Vissza a fordító lapjára

Romance del amor más poderoso que la muerte (Spanyol)

Conde Niño por amores

es niño y pasó a la mar;

va a dar agua a su caballo

la mañana de San Juan.

Mientras el caballo bebe

él canta dulce cantar;

todas las aves del cielo

se paraban a escuchar,

caminante que camina

olvida su caminar,

navegante que navega

la nave vuelve hacia allá.

La reina estaba labrando,

la hija durmiendo está:

-Levantaos, Albaniña,

de vuestro dulce folgar,

sentiréis cantar hermoso

la sirenita del mar.

-No es la sirenita, madre,

la de tan bello cantar,

sino es el Conde Niño

que por mí quiere finar.

¡Quién le pudiese valer

en su tan triste penar!

-Si por tus amores pena,

¡oh, malhaya su cantar!

y porque nunca los goce

yo le mandaré matar.

-Si le manda matar, madre,

juntos nos han de enterrar.

Él murió a la medianoche,

ella a los gallos cantar;

a ella como hija de reyes

la entierran en el altar,

a él como hijo de condes

unos pasos más atrás.

De ella nació un rosal blanco,

de él nació un espino albar;

crece el uno, crece el otro

los dos se van a juntar;

las que no se alcanzaban

no dejan de suspirar.

La reina, llena de envidia,

ambos los mandó cortar;

el galán que los cortaba

no cesaba de llorar.

De ella nació una garza,

de él un fuerte gavilán,

juntos vuelan por el cielo,

juntos vuelan par a par.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://es.wikisource.org

Románc a halálnál hatalmasabb szerelemről (Magyar)

Conde Niño szerelemtől

fiatalon, betegen

a tengernél a lovának

inni ad egy reggelen.

Míg lova a vízből kortyol,

dalt énekel édesen,

dalát hallván a madárkák

mind megállnak odafenn,

vándor útján fáradt vándor

tovább akkor nem megyen,

hajós oda kormányozza

hajóját a tengeren.

A királynő épp ruhát varrt,

lánya alszik csendesen.

- Ébredj, Albaniña, ébredj,

kelj föl, édes gyermekem,

szirénecske gyönyörű dalt

dalol neked odalenn.

- Anyám, ő nem szirénecske,

ki énekel édesen,

Conde Niñót értem gyötri

a gyönyörű szerelem.

Ki nem könyörülne rajta,

bánata oly végtelen!

- Ha szerelmedért bánkódik,

dalának vége legyen,

nem hallgatod soha többé,

meghal a szégyentelen.

- Anyám, ha ővele végzel,

együtt temesd el velem. -

A fiú éjfélkor halt meg,

a lány másnap reggelen,

királylány volt, az oltárnál

várta hideg sírverem,

grófnak fia volt a másik,

hátrébb feküdt jeltelen.

A leányból rózsaszál nőtt,

ő galagonya leszen,

nő az egyik, nő a másik,

egymás felé hevesen,

amelyik nem talál társat,

hervadozik színtelen.

Gyűlölködik a királynő,

kertészért küld hirtelen,

sírva vágja ki mindkettőt,

olló nyomán vér terem.

Kócsag születik a lányból,

ő karvalymadár leszen,

együtt szállnak fönn az égen,

együtt szállnak odafenn.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap