Ruiz Peña, Juan: Nocturno de verano

Oh, amor, ¿te das entero esta noche de julio?

Derrama el ruiseñor su música. La brisa,

leve rumor. El agua suspira entre las ramas.

La luna, blanca y trémula, nimba tu rostro. Deja,

apoya la cabeza sobre mi corazón.

Tus cabellos castaños, aroma de jazmín

que trasmina el sosiego de esta cálida noche.

Ciño tu talle, hablo, soplo o susurro ardiente:

"Bésame. Sórbeme. Sé brasa por mis venas.

Soy llama, lumbre, viva claridad de tus ojos,

oh, estrellas brilladoras, faro de mi destino.

Mío es tu cuerpo, mío para toda la vida.

Ó, szerelem, betelsz most, e júliusi éjen?

A csalogány dalától zenés a táj. A szellő

halkan neszez. A víz is sóhajtozik az ág közt.

A hold fehéren reszket, dicsfénybe vonja arcod.

Engedj ennyi varázsnak, hajtsd hát fejed szívemre.

Gesztenyeszín hajfürtöd jázminillatot áraszt,

s nyugalmát szertedúlja ennek a forró éjnek.

Derekadra fonódom, sustorgok tüzes szókkal:

„Csókolj. Kortyolj belőlem. Parázs légy ereimben."

Láng vagyok, égő, fényes, szemed tükörvilága;

ó, csillagok, villódzók; sorsom-vezérlő fárosz.

Enyém a tested immár, és teljes életemre.