Salinas, Pedro: Afán para no separarme de ti…

Afán
para no separarme
de ti, por tu belleza.

Lucha
por no quedar en dónde quieres tú:
aquí en los alfabetos,
en las auroras, en los labios.

Ansia
de irse dejando atrás
anécdotas, vestidos, caricias,
de llegar,
atravesando todo
lo que en ti cambia,
a lo desnudo y a lo perdurable.

Y mientras siguen
dando vueltas y vueltas, entregándose,
engañándose,
tus rostros, tus caprichos y tus besos,
tus delicias volubles, tus contactos
rápidos con el mundo,
haber llegado yo
al centro puro, inmóvil, de ti misma.
Y verte cómo cambias,
- y lo llamas vivir -
en todo, en todo si,
menos en mí, dónde te sobrevives.

A gond,
hogy ne váljak el tőled
a szépséged miatt.

Küzdelem azért,
hogy ne maradjak ott, ahol kívánod,
ott, az ábécékben,
a pirkadatokban, az ajkakon.

Félelmem
a távozástól, elhagyni
az anekdotákat, ruhákat, gyöngédségeket
és mindannak tapasztalata után,
ami benned megváltozik,
és megérkezni
a meztelenségnél és maradandóságnál.

És mialatt szüntelenül
változnak és változnak,
odaadják magukat, csalódnak
arcvonásaid, szeszélyeid és csókjaid,
állhatatlan élvezeteid, gyors
érintkezéseid a világgal:
megérkezni Éned
tiszta, mozdulatlan közepén.
És hogy lássam, hogyan változol meg
- és te ezt életnek nevezed -
mindenben, mindenben, igen,
csak bennem nem, ahol tovább élsz.