Salinas, Pedro: Éji fény (Luz de la noche Magyar nyelven)

Estoy pensando, es de noche,

en el día que hará allí

donde esta noche es de día.

En las sombrillas alegres,

abiertas todas las flores,

contra ese sol, que es la luna

tenue que me alumbra a mí.

Aunque todo está tan quieto,

tan en silencio en lo oscuro,

aquí alrededor,

veo a las gentes veloces

—prisa, trajes claros, risa—

consumiendo sin parar,

a pleno goce, esa luz

de ellos, la que va a ser mía

en cuanto alguien diga allí

«ya es de noche».

La noche donde yo estoy

ahora,

donde tú estás junto a mí

tan dormida y tan sin sol

en esa

noche y luna del dormir,

que pienso en el otro lado

de tu sueño, donde hay luz

que yo no veo.

Donde es de día y paseas

—te sonríes al dormir—

con esa sonrisa abierta,

tan alegre, tan de flores,

que la noche y yo sentimos

que no puede ser de aquí.

Tűnődöm: az éj leszállott,

milyen is a nappal ott,

ahol nappal ez az éjjel?

Eleven színű napernyők

selymén nyílnak a virágok

ott, hol nap most holdvilágom,

mely sugárzón rám ragyog.

Noha minden oly nyugodt, oly

hangtalan a vaksötétben

körülöttem,

mindenkit sietni látok

- szép ruhák, kacaj -, nem állva

percre sem meg, élvezik

és fogyasztják azt a fényt

mely enyém lesz nemsokára,

ha így szólnak hirtelen:

„Máris éj van."

A sötétben, mely ez órán

rám borul,

te is itt vagy énvelem,

nap nélkül, oly mélyen alva

ezen a

holdas álmú éjjelen

hogy álmod túloldalára

gondolok, hol fény ragyog

láthatatlan.     

Hol, míg mosolyogva alszol,

sétálsz fénylő reggelen,         

szép, őszinte mosolyoddal,

mely oly élénk, oly viruló,

hogy azt hisszük, én s az éjjel:

itt nem is lehet jelen.