Salinas, Pedro: Előjelek 42 (Presagios 42 Magyar nyelven)

En la tierra seca
el alma del viento
avisos marinos me daba
con los labios trémulos
de chopos de estío.
Alientos de mar
y ansias de periplo,
quilla, proa, estela.
Circe y vellocino,
todo lo mentían
chopos sabidores
de la tierra seca.
Y una nube blanca
(una vela blanca)
en el horizonte,
con gestos de lino,
alardes de fuga
por rumbos queridos
hacía
en el mar sin viento
de aquel cielo seco
de la tierra seca
con chopos de estío.

A homokos fövenyen
a szélnek a lelke
tengeri híreket mormolt
a nyárfák remegő
ajkaival, a nyárban.
Tengeri sóhajokat,
utazási vágyakat,
hajók vízreírt nyomait,
Circét, az aranygyapjút,
mind a fülembe hazudták
a szárazföldön
az okos nyárfák.
Egy hószinű felhő
(hószinű vitorla)
a horizonton
szárnyaló lebegéssel,
kérkedő iramával
száll távoli tájakig,
messze el innen
e száraz egektől,
e homokos fövenytől,
a nyárfáktól, a nyárban,
a tenger szélcsöndes habjain át.