Si la voz se sintiera con los ojos (Spanyol)
Si la voz se sintiera con los ojos
¡ay, cómo te vería!
Tu voz tiene una luz que me ilumina,
luz del oír.
Al hablar
se encienden los espacios del sonido,
se le quiebra al silencio
la gran oscuridad que es. Tu palabra
tiene visos de albor, de aurora joven,
cada día, al venir a mí de nuevo.
Cuando afirmas,
un gozo cenital, un mediodía,
impera, ya sin arte de los ojos.
Noche no hay si me hablas por la noche.
Ni soledad, aquí solo en mi cuarto
si tu voz llega, tan sin cuerpo, leve.
Porque tu voz crea su cuerpo. Nacen
en el vacío espacio, innumerables,
las formas delicadas y posibles
del cuerpo de tu voz. Casi se engañan
los labios y los brazos que te buscan.
Y almas de labios, almas de los brazos,
buscan alrededor las, por tu voz
hechas nacer, divinas criaturas,
invento de tu hablar.
Y a la luz del oír, en ese ámbito
que los ojos no ven, todo radiante,
se besan por nosotros
los dos enamorados que no tienen
más día ni más noche
que tu voz estrellada, o que tu sol.
Feltöltő | Sebestyén Péter |
Az idézet forrása | http://blogdemaat.blogspot.hu/2009/06/si-la-voz-se-sintiera-con-los-ojos.html |
|
Ha a szem érezni tudná a hangot (Magyar)
Ha a szem érezni tudná a hangot, ó, mennyire látnálak téged! Hangodnak fénye van, kápráztató fény, a hallás fénye. Mikor megszólalsz: hangodtól kigyúl a tér, a világ is, és megtörik a csendnek nagy-nagy sötétje. Ó, a te szavad hó- színű, s olyan, mint a csitri hajnal, minden nap, mikor eljön újra hozzám. Ha válaszod igenlő: hatalmas öröm lobog, nyári dél van mindenütt, még ha szemem nyitva sincsen. Nincsen éj, ha éjszaka szólasz hozzám, a magányosság sincs itt a szobámban, ha testetlen hangod elér, a könnyű. Mert hangod testet ölt. Az üres térben megszámlálhatatlan finom alakká születik a hangod. Hogy becsapódnak a tégedet kereső karok-ajkak! És az ajkak lelke, a karok lelke mindenfelé kutatja, mit a hangod bűvölt: a sok-sok isteni teremtményt, szavaid alkotását. S a hallás fényénél, a vaksi szemnek már láthatatlan néma égkörökben általunk csókolózik a két szerelmes, lángos fényeidnél, kiknek a napjuk, éjük te vagy, csillagfényű, napsugarú Hang.
Feltöltő | Sebestyén Péter |
Kiadó | Magvető |
Az idézet forrása | Végh György: Modern Orfeusz |
Megjelenés ideje | 1960 |
|