Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Salinas, Pedro: Ha a szem érezni tudná a hangot (Si la voz se sintiera con los ojos Magyar nyelven)

Salinas, Pedro portréja

Si la voz se sintiera con los ojos (Spanyol)

Si la voz se sintiera con los ojos
¡ay, cómo te vería!
Tu voz tiene una luz que me ilumina,
luz del oír.
Al hablar
se encienden los espacios del sonido,
se le quiebra al silencio
la gran oscuridad que es. Tu palabra
tiene visos de albor, de aurora joven,
cada día, al venir a mí de nuevo.
Cuando afirmas,
un gozo cenital, un mediodía,
impera, ya sin arte de los ojos.
Noche no hay si me hablas por la noche.
Ni soledad, aquí solo en mi cuarto
si tu voz llega, tan sin cuerpo, leve.
Porque tu voz crea su cuerpo. Nacen
en el vacío espacio, innumerables,
las formas delicadas y posibles
del cuerpo de tu voz. Casi se engañan
los labios y los brazos que te buscan.
Y almas de labios, almas de los brazos,
buscan alrededor las, por tu voz
hechas nacer, divinas criaturas,
invento de tu hablar.
Y a la luz del oír, en ese ámbito
que los ojos no ven, todo radiante,
se besan por nosotros
los dos enamorados que no tienen
más día ni más noche
que tu voz estrellada, o que tu sol.
 



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://blogdemaat.blogspot.hu/2009/06/si-la-voz-se-sintiera-con-los-ojos.html

Ha a szem érezni tudná a hangot (Magyar)

Ha a szem érezni tudná a hangot,
ó, mennyire látnálak téged!
Hangodnak fénye van, kápráztató fény,
a hallás fénye.
Mikor megszólalsz:
hangodtól kigyúl a tér, a világ is,
és megtörik a csendnek
nagy-nagy sötétje. Ó, a te szavad hó-
színű, s olyan, mint a csitri hajnal,
minden nap, mikor eljön újra hozzám.
Ha válaszod igenlő:
hatalmas öröm lobog, nyári dél van
mindenütt, még ha szemem nyitva sincsen.
Nincsen éj, ha éjszaka szólasz hozzám,
a magányosság sincs itt a szobámban,
ha testetlen hangod elér, a könnyű.
Mert hangod testet ölt. Az üres térben
megszámlálhatatlan finom alakká
születik a hangod. Hogy becsapódnak
a tégedet kereső karok-ajkak!
És az ajkak lelke, a karok lelke
mindenfelé kutatja, mit a hangod
bűvölt: a sok-sok isteni teremtményt,
szavaid alkotását.
S a hallás fényénél, a vaksi szemnek
már láthatatlan néma égkörökben
általunk csókolózik
a két szerelmes, lángos fényeidnél,
kiknek a napjuk, éjük
te vagy, csillagfényű, napsugarú Hang.



FeltöltőSebestyén Péter
KiadóMagvető
Az idézet forrásaVégh György: Modern Orfeusz
Megjelenés ideje

minimap