Santillana, El Marqués: Egy boresi lányka (La mozuela de Bores Magyar nyelven)

Mozuela de Bores,

allá do la Lama,

pusom'en amores.

Cuidé qu' olvidado

amor me tenía,

como quien s'havía

grand tiempo dexado

de tales dolores

que más que la llama

queman amadores.

Mas vi la fermosa

de buen continente,

la cara placiente,

fresca como rosa,

de tales colores

cual nunca vi dama,

nin otra, señores.

Por lo cual:«señora»

le dixe, «en verdad

la vuestra beldad

saldrá desd'agora

dentr, estos alcores,

pues meresce fama

de grandes loores».

Dixo:«cavallero,

tiradvos afuera:

dexad la vaquera

passar al otero;

ca dos labradores

me piden de Frama,

entrambos pastores».

«Señora, pastor

seré si queredes:

mandarme podédes,

como á servidor;

mayores dulçores

será á mí la brama

que oyr ruyseñores.»

Asy concluymos

el nuestro proçesso

sin facer exçesso

é nos avenimos.

É fueron las flores

de cabe Espinama

los encobridores.

Egy boresi lányka

a Lamán is túlról,

gyujtott újra lángra.

Azt hittem, feledtem

végleg a szerelmet,

s effajta keservek

elmultak felőlem

végre-valahára,

mert ég a szív rútul,

mint száraz fa lángja.

Ámde észrevettem

gyöngyömet, a karcsut,

kellemetes arcut,

rózsamódra frissen,

aki színre-szálra

uraim, olyan, hogy

nem volt soha párja.

Szólítám: „Szenyóra,

ezentúl a híred

és gyönyörüséged,

szállni fog ragyogva,

akárki meglássa,

száll e dombokon túl,

világ csodájára!"

 „Lovag - mondta erre -

szedd a sátorfádat,

és a pásztorlányt hadd,

menjen fel a hegyre;

két pásztor is várja

kezem a falumból,

melynek neve Fráma."

 „Hát pásztor leszek,

szenyóra, ha ez kell,

rendelkezz szivemmel,

leszek béresed:

szebb lesz nekem már a

bőgés az akolbul

mint a csalogánydal."

Igy hát rendje s módja

szerint egyességre

léptünk és jó végre

tértünk a dologra.

És az Espináma

lett immár azontul

csókunk titkos ágya.