Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Silva, Miguel Otero: El taladro

Silva, Miguel Otero portréja

El taladro (Spanyol)

Entra el taladro en la tierra,
la tierra venezolana.
Suda el hombre, suda,
suda el hombre venezolano.
 
Crujen las máquinas yanquis,
grita el ingeniero yanqui.
 
Entra el taladro rompiendo
tierra y piedra, piedra y tierra,
la tierra venezolana,
la piedra venezolana.
 
Suda el hombre junto al pozo,
el hombre venezolano,
tierra y sudor en la espalda,
oscuro fango del pueblo.
 
Tensos los músculos recios,
los hombres venezolanos,
el mulato, el negro, el indio,
le están abriendo la entraña
a la madre Venezuela.
Crujen las máquinas yanquis,
grita el ingeniero yanqui,
hierven las calderas yanquis.
 
Por los tubos relucientes
se va cantando el aceite
la canción del que no vuelve.
 
Allá lo espera en la rada
el humo del barco yanqui.
 
El hombre venezolano
regresa al atardecer
sucio, cansado y hambriento.
 
Cuatro chiquillos palúdicos
comen tierra junto al rancho.
Un hilo de agua verdosa
va pregonando microbios.
La mujer lo está esperando
desgreñada y temerosa:
ella sabe que las máquinas
trituran hombres a veces.
Al fondo de la barraca
lo está esperando la mesa
con los frijoles de siempre.
 
Se va el aceite en el barco...
 
Las cifras de Rockefeller,
crecen, crecen, crecen, crecen.
En Inglaterra, Deterding
sueña senderos de libras
para cruzar el canal
que lo separan de Francia.
Palacios, yates, iglesias,
cabarets y limusinas,
gardenias en las solapas,
diamantes en blancos cuellos.
 
En Venezuela, allá lejos,
cuatro chiquillos palúdicos
comen tierra junto al rancho.
 
Royal Dutch, Standard Oil
cómo suben las acciones
y crecen los dividendos.
 
Petróleo venezolano.
Aceite que no regresa...
 
Entra el taladro en la tierra,
la tierra venezolana.
Crujen las máquinas yanquis,
grita el ingeniero yanqui,
se marchan los barcos yanquis...
Suda el hombre, suda, suda,
el hombre venezolano...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.luisemiliorecabarren.cl

A fúrótorony (Magyar)

Fúrógép lyuggatja sorba
földedet, Venezuela.
S kik izzadnak csatakosra?
Fiaid, Venezuela.
 
Yankee gépek dübörögnek,
yankee mérnökök pofáznak.
 
A fúrógép zakatolva
sziklát morzsol, földet morzsol.
Sziklád zúg, Venezuela.
Földed zúg, Venezuela.
 
Az olajkút mellett izzad
gyermeked, Venezuela.
Bőrén sós lé, por patakzik:
néped fénylő, sötét sara.
 
Feszülnek az erős izmok,
anyánk, szép Venezuela.
Mulatt, néger és indián
nyitogatják, nyitogatják
méhedet, Venezuela.
Yankee gépek dübörögnek,
yankee mérnökök pofáznak,
yankee üstök bugyborognak.
 
Fényes csövek mélyén dalol,
s megy az olaj hosszú útra.
- Ez az ének nem tér vissza.
 
Az öbölben hajó füstöl,
yankee hajó vár és füstöl…
 
Munkásod, Venezuela,
este tér meg, vánszorogva.
Piszkos, éhes, nagyon fáradt.
 
Négy kis éhes gyerekecske
kunyhó mellett földet eszik.
Zöld kanális a világnak
mikrobáit mutogatja.
Az asszony vár: zavart, félénk.
Szorongva vár, vár csak egyre.
Tudja, hogy a gépek néha
izzadt férfiakat esznek.
De ki megjön, asztal várja;
barak végén, mindig babbal.
 
Elmegy az olaj a hajón...
 
Rockefellereknél pedig
számoszlopok nőnek, nőnek,
Angliában a Deterding
fontból hidakat álmodik,
hogy a vízen száraz lábbal
járhasson át Galliába.
Templomok, paloták, yachtok,
kabarék és limusinok,
gardéniák, hajtókákban,
gyémántok fehér nyakakban.
 
S messze, Venezuelában,
négy kis éhes gyerekecske
kunyhó mellett földet eszik.
 
Royal Dutch! Standard Oil!
Emelkednek a részvények!
Dagadnak az osztalékok!
 
Olajad, Venezuela,
folyó, ami nem tér vissza...
 
Fúrógép lyuggatja sorba
földedet, Venezuela.
Yankee gépek dübörögnek,
yankee mérnökök pofáznak,
yankee hajók jönnek-mennek.
S kik izzadnak csatakosra?
Fiaid, Venezuela.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaU. Gy.

minimap