Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Silva Valdés, Fernán: A vadcsikók (Los potros Magyar nyelven)

Silva Valdés, Fernán portréja

Los potros (Spanyol)

Son cuatrocientos potros
trotando, trotando, trotando.
Van como una tormenta
hecha de un trueno largo
de una nube parda;
de cuatrocientos potros
-casi todos de pelos oscuros-
van como una tormenta
con relámpagos tordillos blancos.

Jinetes en caballos ha tiempo arrocinados;
sacudiendo los ponchos de calientes colores,
mal doblados en pliegues y colgantes del brazo,
con silbidos y voces
los troperos los van azuzando. 

Asi marchan los potros,
trotando, trotando, trotando.
Cuando encuentran un río
lo vadean a nado,
y por unos momentos solamente se ven
las cabezas ansiosas a flor de agua boyando.
Al salir a la orilla,
jadeantes y empapados,
agachan las orejas, se sacuden las crines,
relinchan unos cuantos,
y en seguida, otra vez,
son cuatrocientos potros
trotando, trotando, trotando. 

Cuando llegue la noche, cumplida la jornada
-previendo una posible disparada de potros-,
los troperos harán cuatro fuegos bien grandes
que arderán a la vez en las puntas del campo;
luego, mientras vigile quien se quede de ronda,
hombres y animales buscarán el descanso;

y los potros salvajes dormirán sin saber
que su albedrío ha muerto,
¡y que lo están velando!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.banrepcultural.org

A vadcsikók (Magyar)

Négyszáz vadló egy csapatban:
ügetnek, ügetnek, ügetnek,
mint mikor egy barna felhő
hosszú mennydörgése reszket
a viharban, fergetegben.
Négyszáz vadcsikó, csapatban,
a legtöbbjük barnaszőrű,
de villámlik néhány fehér
foltja is e fergetegnek.

Régen betört lovak hátán: lovaskíséret.
A meleg, tarka-csíkos ponchók lengnek-libegnek
hanyagul összehajtva kantárt rántó karon.
Csikósfütty, kurjantások,
rohan a lósereglet.

A csikók így vonulnak,
ügetnek, ügetnek, ügetnek
és átúsznak a folyókon
ott, ahol gázlóra lelnek
és a víz színe néhány percre
virágos rétje lesz a megriadt lófejeknek.
Majd mikor a partra érnek,
ázottan s zihálva egyre,
sörényüket kirázzák, a fülük hátravetve,
felnyerít némelyik, de kelnek
máris útra, tovább, újra,
négyszáz vadcsikó csapatban:
ügetnek, ügetnek, ügetnek.

S majd ha leszáll az este, mert vége már a napnak
– hogy a legelő csikók szerte ne fussanak –
négy sárga-piros lángú hatalmas tüzet raknak
a csikósok a tábor sarkán a szegletekre,
hogy aztán (amíg őrt áll, kit kijelöltek erre),
nyugváshoz jusson ember és állat lepihenve.

A vad csikók alusznak és nem is sejtik: már csak
rabság sorsuk, őrzik őket,
jaj, vége a szabadságnak!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaA. L.

minimap