Sor Juana Inés de la Cruz: A su retrato

Este que ves, engaño colorido,
que, del arte ostentando los primores,
con falsos silogismos de colores
es cauteloso engaño del sentido;

éste, en quien la lisonja ha pretendido
excusar de los años los horrores,
y venciendo del tiempo los rigores
triunfar de la vejez y del olvido,

es un vano artificio del cuidado,
es una flor al viento delicada,
es un resguardo inútil para el hado:

es una necia diligencia errada,
es un afán caduco y, bien mirado,
es cadáver, es polvo, es sombra, es nada.

Mit itt látsz, színes csalás; s míg eképpen
művészi finomságait mutatja,
színdús, ám hamis okfejtés - a magva
érzéki csalódás csupán e képen,

mely hízelgőn menteget és merészen,
az évek szörnyű nyomát takargatva,
ügyeskedik, hogy diadalt aratna
idő szigorán, koron, feledésen:

kegyes erőlködés csak, műve hívság,
szirom, gyöngécske szélbeszórt virágmag,
a sors elől hasztalan rejt el - inkább

ostoba buzgalom, mint játszi látszat
gyarló szándéka - mert mit szemed itt lát,
holttest csupán, por, puszta semmi, árny csak.