Sor Juana Inés de la Cruz: Continúa el asunto y aun le expresa con más viva elegancia

Feliciano me adora y le aborrezco;
Lisardo me aborrece y yo le adoro;
por quien no me apetece ingrato, lloro,
y al que me llora tierno, no apetezco:

a quien más me desdora, el alma ofrezco; 
a quien me ofrece víctimas, desdoro;
desprecio al que enriquece mi decoro
y al que le hace desprecios enriquezco;

si con mi ofensa al uno reconvengo,
me reconviene el otro a mí ofendido 
y al padecer de todos modos vengo;

pues ambos atormentan mi sentido:
aquéste con pedir lo que no tengo
y aquél con no tener lo que le pido.

Feliciano imád, én utálom,
Lisardo rám se néz, én istenítem;
azért sírok, ki sosem volt a hívem,
ki értem könnyezik, azt ki nem állom;

ki mindenemből kiforgat: barátom,
a bőkezűt koldusbothoz segítem,
dicsőítőmet semminek tekintem,
ki megvet, mindenem annak ajánlom.

Ha a sérthetetlent halálra sértem,
a sértődött a sebet visszaadja,
így szüntelen növekszik szenvedésem,

mert engem gyötör mindkettő haragja:
ez olyat kér, amit nem bírok én sem,
az meg csekély kérésem megtagadja.