Terrazas, Francisco De: Szonett (Rágva a sás közt…) (Sonetos De Las Flores / II Magyar nyelven)

Royendo están dos cabras de un nudoso

y duro ramo seco en la mimbrera,

pues ya les fue en la verde primavera

dulce, suave, tierno y muy sabroso.

Hallan extraño el gusto y amargoso,

no hallan ramo bueno en la ribera,

que -como su sazón pasada era-

pasó también su gusto deleitoso.

Y tras de este sabor que echaba menos,

de un ramo en otro ramo va mordiendo

y quedan sin comer de porfiadas.

Memorias de mis dulces tiempos buenos,

así voy tras vosotras discurriendo

sin ver sino venturas acabadas!

Rágva a sás közt száraz, görcsös ágat,

két méla kecske koptatja fogát.

Tavasszal milyen zöld is volt ez ág!

Édesebb, dúsabb volt, s az íze lágyabb.

Most furcsán keserű, és nem találnak

jobbat, feltúrnák bár a part porát;

elhagyta mindet szép idénye, hát

el íze is, a hajdan-volt varázslat.

Ez íz után, mely létezik, de még sincs,

baktatnak tovább ágtól ágig ottan

s éheznek inkább, egyek ők a gőgben…

Ó, édes múlt szép emlékei, én is

így ballagok tűnődőn nyomotokban,

s elfonnyadt öröm dereng csak előttem.