Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Trapiello, Andrés: Egy ebrói harcoshoz (Para un combatiente del Ebro Magyar nyelven)

Trapiello, Andrés portréja

Para un combatiente del Ebro (Spanyol)

A Soledad

“Un instante de azul es más que un alma”

 

¿Qué sabemos nosotros

de los viejos caminos llenos de barro y lodo?

¿Qué podemos nosotros recordar

de la pasada guerra,

de esos pueblos pequeños rodeados de viñas?

¿De esos bailes de pueblo

sobre las verdes eras y a la luz del carburo,

cuando el sagrado azul, el azul del crepúsculo

se queda entre las tumbas, viejas y abandonadas?

 

Otoño, otoño mío,

¿Qué sabemos nosotros de la guerra?

Dime por qué el azul, sagrado azul,

es el color de los que nunca vuelven,

de aquellos que partieron

una mañana antigua

por los viejos caminos llenos de barro y lodo.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.epdlp.com

Egy ebrói harcoshoz (Magyar)

Soledadnak

„Egy pillanat több, mint egy lélek"

 

Ugyan mit is tudunk mi

latyakos, csupa kátyú, vénséges vén utakról?

Ugyan mire emlékezhetünk vissza

az elmúlt háborúból,

az aprócska falvakból, köröskörül szőlőkkel?

A falusi táncokból

a zöld szérűskertekben karbidlámpa fényénél,

amikor a szent kékség, az alkonyulat kékje

lenyugszik vén sírok közt, elhagyott temetőben?

 

Őszidő, őszidőm ez.

Ugyan mit tudunk mi a háborúról?

Mondd el, miért a kék, a megmentő kék

azok színe, kik sosem térnek vissza,

akik úgy nekivágtak

egy régen volt reggelben

latyakos, csupa kátyú, vénséges vén utaknak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap