Vázquez Montalbán, Manuel: Ars amadi XIV (Ars Amadi XIV Magyar nyelven)

Será la muerte un papel

amarillo que flota un instante

en la ventana, troles temblones

y un chasquido de navaja cerrada

o lentos niños persiguiendo sombreros

negros por las cloacas

                                  ratas dormidas

bajo la fría oscuridad del otoño

subterráneo, pedazos de cuna, media

sonrisa envuelta en un papel

                                            amarillo

que flota un instante entre la grasa

                                            despierta,

lejana, despierta

                         huele la noche a seto

de jardín recortado como un laberinto

y la estancia a lirios marchitos

                                              hueles

a hierba mojada y a asfalto limpio.

A halál egy papír lesz

sárga mely meglebben egy pillanatra

az ablakban, rezgő áramszedők

és egy becsukott bicska csattanása

vagy rest kölykök fekete fejfedőket

űznek csatornákon

                            alvó patkányok

földalatti ősz hideg homályában,

darabokra tört bölcső, félmosoly

egy sárga

papírosba csomagolva

úszik egy percig a fölvert

                                      piszokban

távol, fölkavarva

                          labirintusra nyírott

kerti sövény szagát ontja az éjjel

a tanya fonnyadt liliom-szag

                                            és te

nedves fű s tükrös aszfalt illatú vagy.