Valle, Juvencio: Arbol del Paraíso

No me dejes caer en la tentacion, Margarita,
apártame de tus dedos sabios como alfileres;
apártame de la cáscara de tu tronco con flores,
del caballo más dulce, apártame tú que puedes.

Líbrame de los viajes de miel al otro mundo
si debajo de un árbol el caballo me espera,
líbrame de los grafios de la montura blanca
de los lomos de nardo de la yegua canela.

Que no corran unidas la carrera preciosa,
la manzana del cielo y el puñal de la tierra.

No me dejes correr en tus canchas de flores,
que no pise tus hierbas fatales, Margarita,
en tus aguas ocultas que no derrame espumas,
en tus piedras azules que no levante chispas.

Desvíame de tus aguas -alcohol en racimo-
de las violentas aguas de tu amapola roja,
de la zarza envolvente y del surco en camino,
de la culebra de oro que en el árbol se enrosca.

Desvíame de la flecha de la curva y la línea,
y del alto y florido columpio de la hoja.

Eres árbol de leche, paraiso e higuera,
y estos fuegos alertas quieren quemar tu casa
explorar tus jardines y pisar en tus sedas,
Margarita levanta tu varilla de gracia
y defiéndeme del avance de la tenaz culebra.

Ne engedj kísértésbe esnem, ó Margaríta,
válassz el ujjaidtól, melyek tű módra bölcsek,
válassz el kivirágzott törzsed tojáshajától,
a legszebb paripától válassz el, mert te tudsz csak.

Szabadíts meg a mézes túlvilági utaktól,
hogyha egy fa tövében a pejparipa vár rám,
távoztasd tőlem el karmát a vasderesnek,
és a fahéjszín kanca nárdus-illatú hátát.

Föld tőre, ég almája és ama drága ösvény
nehogy az útjukat kart karba öltve járják.

Ne hagyj virág-borított tereiden rohannom,
ne tiporjak fatális füvedre, Margaríta;
rejtelmes vizeidben tajtékot sose verjek,
és azúr köveidből szikrát sose szakítsak.

Téríts el vizeidtől – alkohol még a fürtben –
vérvörös pipacsodnak heves zuhatagától,
tüskés szederbokortól, árkaitól az útnak,
az arany viperától, mely tekereg az ágon.

Téríts el a nyilaktól, a görbétől s vonaltól,
és a lomb hintájától, mely magas és virágzó.

Te vagy a tejfa és a fügefa és az Éden
az éber tüzek házad felégetni kívánják,
kertjeid átkutatni, tiporni selymes éked:
Margaríta, emeld fel varázshatalmú pálcád,
és a reám acsargó makacs kígyótól védj meg!