Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vallejo, César: Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (IV) (España, Aparta de mí este cáliz (IV) Magyar nyelven)

Vallejo, César portréja

España, Aparta de mí este cáliz (IV) (Spanyol)

IV

 

Los mendigos pelean por España,

mendigando en París, en Roma, en Praga

y refrendando así, con mano gótica, rogante,

los pies de los Apóstoles, en Londres, en New York, en Méjico.

Los pordioseros luchan suplicando infernalmente

a Dios Por Santander,

la lid en que ya nadie es derrotado.

Al sufrimiento antiguo

danse, encarnízanse en llorar plomo social

al pie del individuo,

y atacan a gemidos, los mendigos,

matando con tan solo ser mendigos.

 

Ruegos de infantería,

en que el arma ruega del metal para arriba,

y ruega la ira, más acá de la pólvora iracunda.

Tácitos escuadrones que disparan,

con cadencia mortal, su mansedumbre,

desde un umbral, desde sí mismos, ¡ay! desde sí mismos.

Potenciales guerreros

sin calcetines al calzar el trueno,

satánicos, numéricos,

arrastrando sus títulos de fuerza,

migaja al cinto,

fusil doble calibre: sangre y sangre.

¡E1 poeta saluda al sufrimiento armado!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.literatura.us/vallejo/caliz.html

Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (IV) (Magyar)

IV

 

Koldusok harcolnak Spanyolországért,

koldulva Párizsban, Rómában, Prágában,

és így láttamozzák gótikusan könyörgő kézzel

lábát az Apostoloknak Gondonban, New Yorkban, Mexikóban.

Koldusok harcolnak, pokolian fohászkodva

az Úrhoz Santanderért,

az ütközetért, ahol már legyőzetés nem lesz.

Magukat a régi szenvedésnek

átadva, ádáz társadalmi ólmot sírnak

az ember lábainál

keserveikkel rohamoznak a koldusok,

ölnek, csupán azzal, hogy koldusok.

 

Gyalogsági könyörgések,

amikor fegyver könyörög túl a fémen,

amikor dűh könyörög mérges lőporon innen.

Szótalan századok a halál ütemében

kilövik szelídségüket,

lőnek a küszöbről, önmagukból, jaj, önmagukból!

Potenciális harcosok,

harisnyátlanok, mennydörgést húznak lábszáraikra,

sátániak és számmal jelöltek,

maguk után huzzák erejük rangjelzését,

övükben morzsa,

két-kaliberű fegyverük: vér és vér.

Üdvözli a költő a fölfegyverkezett szenvedést!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap