Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vallejo, César: España, Aparta de mí este cáliz (XV)

Vallejo, César portréja

España, Aparta de mí este cáliz (XV) (Spanyol)

XV

España, Aparta de mí este cáliz

 

Niños del mundo,

si cae España – digo, es un decir –

si cae

del cielo abajo su antebrazo que asen,

en cabestro, dos láminas terrestres;

niños, ¡qué edad la de las sienes cóncavas!

¡qué temprano en el sol lo que os decía!

¡qué pronto en vuestro pecho el ruido anciano!

¡qué viejo vuestro 2 en el cuaderno!

 

¡Niños del mundo, está

la madre España con su vientre a cuestas;

está nuestra madre con sus férulas,

está madre y maestra,

cruz y madera, porque os dio la altura,

vértigo y división y suma, niños;

está con ella, padres procesales!

 

Si cae – digo, es un decir – si cae

España, de la tierra para abajo,

niños ¡cómo vais a cesar de crecer!

¡cómo va a castigar el año al mes!

¡cómo van a quedarse en diez los dientes,

en palote el diptongo, la medalla en llanto!

¡Cómo va el corderillo a continuar

atado por la pata al gran tintero!

¡Cómo vais a bajar las gradas del alfabeto

hasta la letra en que nació la pena!

 

Niños,

hijos de los guerreros, entre tanto,

bajad la voz que España está ahora mismo repartiendo

la energía entre el reino animal,

las florecillas, los cometas y los hombres.

¡Bajad la voz, que está

en su rigor, que es grande, sin saber

qué hacer, y está en su mano

la calavera hablando y habla y habla,

la calavera, aquélla de la trenza,

la calavera , aquélla de la vida!

 

¡Bajad la voz, os digo;

bajad la voz, el canto de las sílabas, el llanto

de la materia y el rumor menos de las pirámides, y aún

el de las sienes que andan con dos piedras!

¡Bajad el aliento, y si

el antebrazo baja,

si las férulas suenan, si es la noche,

si el cielo cabe en dos limbos terrestres,

si hay ruido en el sonido de las puertas,

si tardo,

si no veis a nadie, si os asustan

los lápices sin punta, si la madre

España cae – digo, es un decir –,

salid, niños, del mundo; id a buscarla!...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.literatura.us/vallejo/caliz.html

Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (XV) (Magyar)

XV

Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország!

 

Gyermekei a földnek,

ha elesik Spanyolország – ezt csak úgy mondom –,

ha leesik

kezeszára az égből,

s vele a gyeplő, a két halott fél-tekével,

gyerekek, a homoru halántékok órája az lesz!

a korán vakuló napban, ahogy mondtam,

s milyen gyorsan: aggastyán zihál melletekben,

milyen vén lesz irkátokban a 2-es!

 

Gyermekei a földnek,

anya-Spanyolország a hasát cipeli vállán,

ő, aki pálcás tanitónő,

anya és tanítónő,

feszület és fája, mert a magasságot ő adta nektek,

a szédületet, osztást meg mindennek összeadását,

bárki is az apa, a pörből álljatok oldalára.

 

Ha leesik – ezt csak úgy mondom –, ha leesik

Spanyolország, le a földről,

gyerekek, a növekedésben megálltok!

és az esztendő hónapot büntet,

és fogatok megmarad tíznek – szépírásnak

a kettőshangzó, jótanulásért sírás lesz az érem!

És ottmarad a kisbárány továbbra,

lábbal odakötve a hatalmas tintatartóhoz!

És az ábécé lépcsőin a betűig

alászálltok, ahonnan a kín jött világra!

 

Gyerekek,

harcosok gyermekei, addig is jó lesz,

ha a hangotok halkul, mert Spanyolország

most osztja szét az energiát az állatvilágnak,

virágocskáknak, üstökösöknek, embereknek,

beszéljetek halkan,

mert kedvetlen, s nem tudja nagy szigorában

mitévő legyen, mert ott a kezében

a koponya, és az beszél, beszél csak,

a koponya, a befont hajú,

a koponya, az élet koponyája!

 

Maradjatok csendben, mondom;

halkabbra a szót, a szótagok dalát, az anyag

sírását, a piramisnál csöndesebbre,

a halántékét is, ami két kővel őröl!

Álljon el a lélegzet,

és ha a kezeszára lehull,

ha suhognak a nádpálcák, ha az éj eljön,

ha az ég belefér a féltekébe,

ha az ajtókban lárma,

ha késlekedem,

ha nem láttok senkit, ha ijesztenek

a hegyetlen ceruzák, ha anyánk

Spanyolország elesik – ezt csak úgy mondom –

menjetek, világ gyermekei, megkeresni!...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap