Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vallejo, César: Gitár (Guitarra Magyar nyelven)

Vallejo, César portréja
Somlyó György portréja

Vissza a fordító lapjára

Guitarra (Spanyol)

El placer de sufrir, de odiar, me tiñe
la garganta con plásticos venenos,
mas la cerda que implanta su orden mágico,
su grandeza taurina, entre la prima
y la sexta
y la octava mendaz, las sufre todas.
 
El placer de sufrir...¿Quién? ¿a quién?
¿quién, las muelas? ¿a quién la sociedad,
los carburos de rabia de la encía?
¿cómo ser
y estar, sin darle cólera al vecino?
 
Vales más que mi número, hombre solo,
y valen más que todo el diccionario,
con su prosa en verso,
con su verso en prosa,
tu función águila,
tu mecanismo tigre, blando prójimo.
 
El placer de sufrir,
de esperar esperanzas en la mesa,
el domingo con todos los idiomas,
el sábado con horas chinas, belgas,
la semana, con dos escupitajos.
 
El placer de esperar en zapatillas,
de esperar encogido tras de un verso,
de esperar con pujanza y mala poña;
el placer de sufrir: zurdazo de hembra
muerta con una piedra en la cintura
y muerta entre la cuerda y la guitarra,
llorando días y cantando meses.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemaspoetas.com

Gitár (Magyar)

Gyötrelem s gyűlölet öröme festi
képlékeny mérgével színesre torkom,
de a bika-erejű és varázs-hatalmú
lószőr mind megszenvedi sorra
az első
s a hatodik húr és a csalékony nyolcadik közt.
 
Gyötrelem öröme... De ki gyötör, kit?
ki, a zápfogak? s kit, a társadalmat,
a fogíny veszettség-karbidjait?
Hogy éljünk,
hogy ne legyünk a többiek dühére?
 
Egy ember, a számomnál többet érsz te,
és minden szótáraknál többet ér,
prózájával, amely vers,
versével, ami próza,
sas-működésed,
tigris-felépítésed, jámbor felebarátom.
 
Gyötrelem öröme,
asztal reményébe vetett reményé,
a minden nyelveken tudó vasárnap,
kínai s belga órák járta szombat,
két nagy pökéssel bekövetkező hét.
 
A papucsban-remélés öröme,
egy verssor mögött remegő reményé,
a lendületes, keserű reményé,
a gyötrelem öröme; őz-sutácska
mely meghalt, véknyán egy kőtől találva,
ott halt meg a kötél és a gitár közt,
napot siratva, hónapot dalolva.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaS. Gy.

minimap