Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vallejo, César: Trilce LXI

Vallejo, César portréja

Trilce LXI (Spanyol)

Esta noche desciendo del caballo,

ante la puerta de la casa, donde

me despedí con el cantar del gallo.

Está cerrada y nadie responde.

 

El poyo en que mamá alumbró

al hermano mayor, para que ensille

lomos que había yo montado en pelo,

por rúas y por cercas, niño aldeano;

el poyo en que dejé que se amarille al sol

mi adolorida infancia... ¿Y este duelo

que enmarca la portada?

 

Dios en la paz foránea,

estornuda, cual llamando también, el bruto;

husmea, golpeando el empedrado. Luego duda,

relincha,

orejea a viva oreja.

 

Ha de velar papá rezando, y quizás

pensará se me hizo tarde.

Las hermanas, canturreando sus ilusiones

sencillas, bullosas,

en la labor para la fiesta que se acerca,

y ya no falta casi nada.

Espero, espero, el corazón

un huevo en su momento, que se obstruye.

 

Numerosa familia que dejamos

no ha mucho, hoy nadie en vela, y ni una cera

puso en el ara para que volviéramos.

 

Llamo de nuevo, y nada.

Callamos y nos ponemos a sollozar, y el animal

relincha, relincha más todavía.

 

Todos están durmiendo para siempre,

y tan de lo más bien, que por fin

mi caballo acaba fatigado por cabecear

a su vez, y entre sueños, a cada venia, dice

que está bien, que todo está muy bien.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://el-ultimo-cajon-de-la-comoda.blogspot.hu

LXI (Leszállok...) (Magyar)

Leszállok lovam nyergéből ma éjjel

házunk kapujánál, ahonnan egykor

elindultam a kakas énekével.

Bezárták. Fülelek, de senki sem szól.

 

A padka, hol mama fogta a gyertyát,

amíg bátyám fölszerszámozta kedves

lovaim, kiket szőrükön megültem

a sövények fölött surmó gyerekként;

a padka, ahol aszalódni hagytam

könnyes gyerekségem ... És ez a repkény,

mely gyászbaborítja a kapuszárnyat?

 

Idegen béke istene,

tüsszent, mintha szólítana, az állat;

szaglászik, dobog a kövön. Majd visszahőköl

és fölnyerít,

füle füleléssel tele.

 

Papa biztos imádkozik

s talán arra gondol, amit lekéstem;

Nővéreim dúdolnak örömükben,

hangosak, egyszerűek,

a közeli ünnepre készülődnek

és nézd csak, kész is szinte minden.

Várok, várok, a szív

az idö megfulladt tojása.

 

Népes család az, amit itthagytunk nem is rég

de most nem virraszt, még egy gyertyaszál sem

lobog értük, kik visszajöttek ismét.

 

Zörgök a kapun újra, semmi.

Hallgatunk és zokogni kezdünk és az állat

nyerít, nyerít kitartón.

 

Ágyban vannak és alszanak örökre

és olyan mélyen, hogy végül a ló is

belefárad a nagy bólogatásba

és félálomban rábólintva mondja,

hogy jól van, jól van minden úgy, ahogy van.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

Kapcsolódó videók


minimap