Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vallejo, César: LXI (Leszállok...) (Trilce LXI Magyar nyelven)

Vallejo, César portréja

Trilce LXI (Spanyol)

Esta noche desciendo del caballo,

ante la puerta de la casa, donde

me despedí con el cantar del gallo.

Está cerrada y nadie responde.

 

El poyo en que mamá alumbró

al hermano mayor, para que ensille

lomos que había yo montado en pelo,

por rúas y por cercas, niño aldeano;

el poyo en que dejé que se amarille al sol

mi adolorida infancia... ¿Y este duelo

que enmarca la portada?

 

Dios en la paz foránea,

estornuda, cual llamando también, el bruto;

husmea, golpeando el empedrado. Luego duda,

relincha,

orejea a viva oreja.

 

Ha de velar papá rezando, y quizás

pensará se me hizo tarde.

Las hermanas, canturreando sus ilusiones

sencillas, bullosas,

en la labor para la fiesta que se acerca,

y ya no falta casi nada.

Espero, espero, el corazón

un huevo en su momento, que se obstruye.

 

Numerosa familia que dejamos

no ha mucho, hoy nadie en vela, y ni una cera

puso en el ara para que volviéramos.

 

Llamo de nuevo, y nada.

Callamos y nos ponemos a sollozar, y el animal

relincha, relincha más todavía.

 

Todos están durmiendo para siempre,

y tan de lo más bien, que por fin

mi caballo acaba fatigado por cabecear

a su vez, y entre sueños, a cada venia, dice

que está bien, que todo está muy bien.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://el-ultimo-cajon-de-la-comoda.blogspot.hu

LXI (Leszállok...) (Magyar)

Leszállok lovam nyergéből ma éjjel

házunk kapujánál, ahonnan egykor

elindultam a kakas énekével.

Bezárták. Fülelek, de senki sem szól.

 

A padka, hol mama fogta a gyertyát,

amíg bátyám fölszerszámozta kedves

lovaim, kiket szőrükön megültem

a sövények fölött surmó gyerekként;

a padka, ahol aszalódni hagytam

könnyes gyerekségem ... És ez a repkény,

mely gyászbaborítja a kapuszárnyat?

 

Idegen béke istene,

tüsszent, mintha szólítana, az állat;

szaglászik, dobog a kövön. Majd visszahőköl

és fölnyerít,

füle füleléssel tele.

 

Papa biztos imádkozik

s talán arra gondol, amit lekéstem;

Nővéreim dúdolnak örömükben,

hangosak, egyszerűek,

a közeli ünnepre készülődnek

és nézd csak, kész is szinte minden.

Várok, várok, a szív

az idö megfulladt tojása.

 

Népes család az, amit itthagytunk nem is rég

de most nem virraszt, még egy gyertyaszál sem

lobog értük, kik visszajöttek ismét.

 

Zörgök a kapun újra, semmi.

Hallgatunk és zokogni kezdünk és az állat

nyerít, nyerít kitartón.

 

Ágyban vannak és alszanak örökre

és olyan mélyen, hogy végül a ló is

belefárad a nagy bólogatásba

és félálomban rábólintva mondja,

hogy jól van, jól van minden úgy, ahogy van.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

Kapcsolódó videók


minimap