Valverde, José Maria: No perdona el recuerdo
No perdona el recuerdo (Spanyol)¿Qué región del olvido vuelve ahora? Ráfagas de niñez, aire punzante de un rincón o de un mueble o de un instante, muertos, traen su evidencia ahogadora.
¿Qué me quieres, oh luz de aquella hora? ¿No te sufrí y gocé y soñé bastante? ¿Por qué me asaltas, dura, interrogante? ¿Es que voy a morir? Al fin, reaflora
todo lo que fingí, como al descuido perder en un asiento el tranvía. Tal vez, en mi ansia, a medias lo he vivido
y algo añora, y se queja, y desvaría. No me libertaré con el olvido de mi eterno infeliz de cada día.
|
Nem bocsát az emlék (Magyar)A felejtés mely régiója tárult? Gyerekkor csípős szelei megcsapnak, szaga bútornak, zugnak, pillanatnak, holtak hozzák fojtó bizonyosságuk.
Tűnt óra fénye, mért jössz most világul? Nem elég élvet, jajt és álmot hagytam? Mért rohansz rám, mily célt keresel rajtam? Halálom jő? Leple mindnek aláhull,
mit színleltem, akárha villamosnak ülésén hagynék hanyag módon bármit. Tán féltemben mit félig éltem, mostan
az nyög, busong, és beszél félre már itt. Felejtéssel nem szabadulhatok, csak hordom e mindennapos bajt halálig.
|