Vega, Lope de: Szökni, maradni (Ir y quedarse Magyar nyelven)

Ir y quedarse, y con quedar partirse,

partir sin alma, y ir con alma ajena,

oír la dulce voz de una sirena

y no poder del árbol desasirse;

arder como la vela y consumirse,

haciendo torres sobre tierna arena;

caer de un cielo, y ser demonio en pena,

y de serlo jamás arrepentirse;

hablar entre las mudas soledades,

pedir prestada sobre fe paciencia,

y lo que es temporal llamar eterno;

creer sospechas y negar verdades,

es lo que llaman en el mundo ausencia,

fuego en el alma, y en la vida infierno.

Szökni, maradni, maradozva menni,

s a távozóban nem övé a lélek,

édes dalát hallgatni egy szirénnek,

s az árbocfához odakötve lenni,

tornyunkat a futó homokra tenni,

elfogyni, ahogy a gyertyák elégnek,

égből hullt démon, akit hajt a végzet,

soha megbánni, soha megpihenni,

kölcsön türelmet puszta hitre kérni,

némult magányok közt beszélni bátran,

öröknek vélni, mit elfúj a holnap,

igazságok helyett gyanúkban élni:

ezt nevezik hiánynak a világban,

lélekben lángnak, életben pokolnak.