Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vega, Lope de: La dama boba (Acto Primero – detalle)

Vega, Lope de portréja

La dama boba (Acto Primero – detalle) (Spanyol)

CLARA: Escucha un momento:

Salía, por donde suele,

el sol muy galán y rico,

con la librea del rey

colorado y amarillo;

andaban los carretones

quitándole el romadizo

que da la noche a Madrid;

aunque no sé quién me dijo

que era la calle Mayor

el soldado más antiguo,

pues nunca el mayor de Flandes

presentó tantos servicios;

pregonaban aguardiente,

agua biznieta del vino,

los hombres Carnestolendas,

todos naranjas y gritos;

dormían las rentas grandes,

despertaban los oficios,

tocaban los boticarios

sus almireces a pino,

cuando la gata de casa

comenzó, con mil suspiros,

a decir: "¡Ay, ay, ay, ay!

Que quiero parir, marido."

Levantóse Hociquimocho,

y fue corriendo a decirlo

a sus parientes y deudos;

que deben de ser moriscos,

porque el lenguaje que hablaban,

en tiple de monacillo,

si no es jerigonza entre ellos,

no es español ni latino.

Vino una gata viuda,

con blanco y negro vestido

--sospecho que era su agüela--

gorda y compuesta de hocico;

y si lo que arrastra honra,

como dicen los antiguos,

tan honrada es por la cola

como otros por sus oficios.

Trújole cierta manteca,

desayunóse y previno

en qué recibir el parto.

Hubo temerarios gritos.

No es burla. Parió seis gatos

tan remendados y lindos,

que pudieran, a ser pías,

llevar el coche más rico.

Regocijados, bajaron

de los tejados vecinos

caballetes y terrados,

todos lo deudos y amigos:

Lamicola, Arañizaldo,

Marfuz, Marramao, Micilo,

Tumbahollín, Mico, Miturrio,

Rabicorto, Zapaquildo,

unos vestidos de pardo,

otros de blanco vestidos,

y otros con forros de martas,

en cueras y capotillos.

De negro vino a la fiesta

el gallardo Golosino;

luto que mostraba entonces

de su padre el gaticidio.

Cuál la morcilla presenta;

cuál el pez, cuál el cabrito,

cuál el gorrión astuto,

cuál el simple palomino.

Trazando quedan agora,

para mayor regocijo

en el gatesco senado,

correr gansos cinco a cinco.

Ven presto, que si los oyes,

dirás que parecen niños,

y darás a la parida

el parabién de los hijos. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.rinconcastellano.com

A balga dáma (részlet az első felvonásból) (Magyar)

Öltözött, miként szokásos,

a nap, nyalka díszruhába:

királyi az öltözéke,

emitt veres, amott sárga;

hurcolták a fürge kordék

a sok ganét, mit kihánynak

az utcákra reggelente

a madridi úri házak;

azt mondják, a Calle Mayor

beillenék reterátnak,

annyi bűzlyuk van, ahányan

Flandriában sem szolgáltak.

Kikiáltók kínálgattak

vízzel lötybölt pálinkákat,

s jól megdobálták naranccsal,

ki ezért szólni nem átallt.

Szunnyadtak urak és dámák,

a kézmíves már javában

kopácsolt, s a patikárjus

harangozott mozsarával,

mikor a mi cirmos macskánk

felsóhajtott a szobában,

s azt rebegte: „óh jaj, férjem,

szülni fogok nemsokára!"

Pamacska, az apamacska

fölserken, s szélvészként vágtat:

tudatja a jó hírt illőn

mindenik atyjafiával,

kiknek ereiben mór vér

csörgedezhet, úgy miákol

fejhangon, mint egy ministráns

zagyva nyelvén mindahánya.

Jöve egy vén özvegy macska,

gyászban, fehér fityulával,

- ő lehetett a nagyanyja -,

méltósággal rengett hája;

felséges, nemes mivoltát

jelzi bolyhos, bő uszálya:

ahogy elvonult előttünk,

farka úgy úszott utána.

Elköltötte reggelijét

- vajas lett a bajuszkája -

 s elrendezett mindent szépen,

hogy a szülést illőn várja.

Sikoltott akkor a cirmos

s hat kismacska jött világra,

nem szebb a királyi hintó

hat vasderes paripája.

Teraszról s tetőgerincről

vakmerően leugrálva

gyűlt köréjük a rokonság,

s a csöppségeket csodálta:

Nyalkafark, Girnyau, Cicmir,

Mila, Mardel és Miálka,

Kanduraság, Fehértappancs,

Karmantyú, Bajszok Királya;

egyik jött talpig fehérben,

másik barna díszruhában,

visel emez prémes mentét,

az kérkedik zubbonyával.

Torkos jő, ruhája színe

fekete, akár a bánat:

jó apját kinyekkentették;

e boldog nap néki gyásznap.

Ki hurkát hoz ajándékba,

ki halat, ki kisgidákat,

verébfiat hoz az egyik,

másik galambfiókát ad.

S emelni az ünnep fényét,

a macskák szenátusában

úgy döntöttek: kakasnyakat

húznak versenyezve másnap.

Gyere gyorsan! Ugy visongnak,

hogy azt hinnéd, kisbabákat

hallasz; illő gratulálnod

a boldog cirmos-mamának.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap