Vega, Lope de: Az elveszett bárány (Vireno, aquel mi manso regalado Magyar nyelven)

Vireno, aquel mi manso regalado

del collarejo azul; aquel hermoso

que con balido ronco y amoroso

llevaba por los montes mi ganado;

aquel del vellocino ensortijado,

de alegres ojos y mirar gracioso,

por quien yo de ninguno fui envidioso,

siendo de mil pastores envidiado;

aquel me hurtaron ya, Vireno hermano;

ya retoza otro dueño y le provoca;

toda la noche vela y duerme el día.

Ya come blanca sal en otra mano;

ya come ajena mano con la boca

de cuya lengua se abrasó la mía.

Vireno, az én szelíd báránykámat,

azt a kékszalagosat, azt a szépet,

mely oly rekedten, szerelmesen béget,

mikor a hegyen átviszi a nyájat;

selymét göndör, bodrozódó gyapjának,

nyájas pillantását vidám szemének,

ki miatt féltés bennem sosem égett,

mert azt hittem, ezer pásztor se bánthat:

Ellopták tőlem már, Virenóm, ó jaj!

Most éjjel ébren él és nappal alva;

más gazdát ugrál körül enyelegve;

idegen kéz már, melyből fehér sót nyal,

idegen kezet csókol most az ajka,

s nyelve egykor az enyémet perzselte!