Vicente Aleixandre, Merlo: Vidám csók (Beso alegre Magyar nyelven)

Beso alegre, descuidada paloma,
blancura entre las manos, sol o nube;
corazón que no intenta volar porque basta el calor,
basta el ala peinada por los labios ya vivos.
 
El día se siente hacia afuera; sólo existe el amor.
Tú y yo en la boca sentimos nacer lo que no vive,
lo que es el beso indestructible cuando la boca son alas,
alas que nos ahogan mientras los ojos se cierran,
mientras la luz dorada está dentro de los párpados.
 
Ven, ven, huyamos quietos como el amor;
vida como el calor que es todo el mundo solo,
que es esa música suave que tiembla bajo los pies,
mundo que vuela único, con luz de estrella viva,
como un cuerpo o dos almas, como un último pájaro.

Vidám csók, gondtalan galamb, kezek közt
fehér tündöklés, nap vagy fodros felleg.
Még csak el se szállna a szívem, a hőség elegendő
s elég a fésült szárny is, hogy szétnyíljon élő ajakká.
 
Kinn a nappal sejlik és csak a szerelem nő
s beleborzongsz, hogy szájunkon szület meg minden élet,
minden megölhetetlen csók, minden szárnnyá táruló száj,
minden halálos, fojtogató szárny s szemünk sötéten bezárul,
szemhéjaink mély éje alatt aranyló fények raja jár.
 
Jöjj, jöjj, meneküljünk csöndesen, ahogy a szerelem nő!
Az élet hőség, mely egymagában az egész világ
és szelíd zene, mely a lábak alatt hullámzik remegve,
világ, mely magában repül fényt szórva, csillagokat szórva,
mint egy test vagy két lélek, mint ősszel az utolsó madár.