Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Zenea, Juan Clemente: En Greenwood

Zenea, Juan Clemente portréja

En Greenwood (Spanyol)

(Camposanto de Nueva York)

 

Al lado de estas aguas silenciosas,

en medio de este bosque, en este asilo,

debajo de estas gramas y estas rosas,

es donde quiero reposar tranquilo.

 

¡Y pronto debo reposar! Mis días

se tińen ya de pálidos destellos,

y anuncian mis postreras alegrías

las nieves de la vida en los cabellos.

 

Mas, ¿qué será si en las nocturnas calmas

salgo a vagar como las sombras suelen,

y en vez de hallar mis quejumbrosas palmas

los sauces sólo de mi afán se duelen?

 

¡Oh!, ¿qué será si en honda pesadumbre,

sentado a meditar sobre la losa,

suspiro por mi pueblo en servidumbre

y el cielo busco de mi Cuba hermosa?

 

¡Tormentoso será! Mas si tardío

nace a brillar el sol de mis anhelos,

cabe la orilla del paterno río

llevadme a descansar con mis abuelos.

 

¡Y allí donde mi cuna en hora amarga

al capricho meció voluble suerte,

dejadme al fin depositar la carga

y dormir en el seno de la muerte!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.damisela.com

Greenwood (Magyar)

(New York temetője)

 

Partján e hallgatag folyóvizeknek,

e menedék ölén, e hűs pagonyban,

hol majd fölém füvek s rózsák rezegnek,

alant örökre békén hadd nyugodjam.

 

Én kész vagyok rá! Napjaim borongva

derengteti már sápatag sugárzat,

s mint végső örömeim hírhozója,

hajszálaimra élet hava árad.

 

De vajh mi lesz, ha néha csöndes éjjel

elkószálok, mint árny, melyet ború űz,

s míg cirógatom érzékeny tenyérrel,

nem szánja kínom más, csak szomorúfűz?

 

Ó, vajh mi lesz, ha mély búba borulva,

a sírkövem fölött egy gondolat bánt,

sóhajtok, mert népem rabiga sújtja,

s fürkészem szép Kubám égboltozatját?

 

Viharzó még! De bár későn fakadnak

reményim naptüzei tünde fénnyel,

partja mentén az atyai folyamnak,

ott, őseim közt, hadd pihenjek én el.

 

S ott, hova szült forgandó sors szeszélye,

s a zord órán bölcsőmben ringatának,

súlyos terhem hadd vessem ott le végre,

s hadd szunnyadjak el keblén a halálnak!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nokedlira.blogspot.hu

minimap