Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Zenea, Juan Clemente: Greenwood (En Greenwood Magyar nyelven)

Zenea, Juan Clemente portréja

En Greenwood (Spanyol)

(Camposanto de Nueva York)

 

Al lado de estas aguas silenciosas,

en medio de este bosque, en este asilo,

debajo de estas gramas y estas rosas,

es donde quiero reposar tranquilo.

 

¡Y pronto debo reposar! Mis días

se tińen ya de pálidos destellos,

y anuncian mis postreras alegrías

las nieves de la vida en los cabellos.

 

Mas, ¿qué será si en las nocturnas calmas

salgo a vagar como las sombras suelen,

y en vez de hallar mis quejumbrosas palmas

los sauces sólo de mi afán se duelen?

 

¡Oh!, ¿qué será si en honda pesadumbre,

sentado a meditar sobre la losa,

suspiro por mi pueblo en servidumbre

y el cielo busco de mi Cuba hermosa?

 

¡Tormentoso será! Mas si tardío

nace a brillar el sol de mis anhelos,

cabe la orilla del paterno río

llevadme a descansar con mis abuelos.

 

¡Y allí donde mi cuna en hora amarga

al capricho meció voluble suerte,

dejadme al fin depositar la carga

y dormir en el seno de la muerte!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.damisela.com

Greenwood (Magyar)

(New York temetője)

 

Partján e hallgatag folyóvizeknek,

e menedék ölén, e hűs pagonyban,

hol majd fölém füvek s rózsák rezegnek,

alant örökre békén hadd nyugodjam.

 

Én kész vagyok rá! Napjaim borongva

derengteti már sápatag sugárzat,

s mint végső örömeim hírhozója,

hajszálaimra élet hava árad.

 

De vajh mi lesz, ha néha csöndes éjjel

elkószálok, mint árny, melyet ború űz,

s míg cirógatom érzékeny tenyérrel,

nem szánja kínom más, csak szomorúfűz?

 

Ó, vajh mi lesz, ha mély búba borulva,

a sírkövem fölött egy gondolat bánt,

sóhajtok, mert népem rabiga sújtja,

s fürkészem szép Kubám égboltozatját?

 

Viharzó még! De bár későn fakadnak

reményim naptüzei tünde fénnyel,

partja mentén az atyai folyamnak,

ott, őseim közt, hadd pihenjek én el.

 

S ott, hova szült forgandó sors szeszélye,

s a zord órán bölcsőmben ringatának,

súlyos terhem hadd vessem ott le végre,

s hadd szunnyadjak el keblén a halálnak!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nokedlira.blogspot.hu

minimap