Kangro, Bernard (1910–1994) Művek   hu et

Életrajz

Bernard Kangro (1910-1994) észt író, költő. A dél-észtországi Vana-Antslában született, parasztcsaládból. Valgában járt gimnáziumba, 1938-ban végezte el a tartui egyetemet, ahol irodalmat tanult. Kezdetben az egyetemen dolgozott, majd 1943-1944-ben a tartui Vanemuine színház dramaturgja volt. 1944 óta Svédországban élt, ahol elsősorban íróként és kiadóként működött Lundban. Ott is hunyt el, 1994-ben. Kangro elsősorban költő. A harmincas évek közepe óta jelennek meg versei. Igen termékeny, sok verskötete látott napvilágot, emellett számos regényt is írt. Emigrálása óta Észtországban 1966-ban jelent meg verseiből rövidebb válogatás. Elsősorban angolra, németre és finnre fordították. Az észt emigráció középnemzedékének kétségkívül ő a legfigyelemreméltóbb alakja. Kangro korai verseit a misztikus témák és a melankolikus természeti képek jellemzik. A természet a későbbiekben is központi helyet foglal el nála, a hasonlatoknak, képeknek kimeríthetetlen forrásául szolgál. Idegenben írt legjobb versei azok, amelyekben a hazai tájra emlékezik, vagy amelyekből a magánosság és a honvágy érzése csendül ki. Költészetét a zeneiség és a rendkívül gazdag, erőteljes nyelv jellemzi.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)