Hainsalu, Lehte: Lapsed

Sõrm suus, üks tüdruk nuttu hoides luksub
ja kulund mantli siilu pühib nina.
Ta jahe käsi venna pihus tuksub
ja ahtaid huuli värvib külmasina.

Poiss, kõhetu kui kuivatatud silk,
seob vööga kokku lipendava särgi.
Maailma piidlev, trotslik-uhke pilk
ka kivisse võib põletada märgi.

Ja memme-haua-mullalise käega
ta sõtsi põselt pühib pisara,
kui õllelõhnalise kisaga
taat tuleb baarist seitsme mehe väega.

Szájában ujjal a kislány a sírást nyeli vigyázva,
és kabátja összekent szélével törli az orrát.
Hűvös kezecskéje reszket bátyja markában
a hideg kék szederje festi a kislány arcát.

Mint a szárított halé a fiú soványsága,
övvel köti a testén libegő inget.
Ha elmégy mellettük, félsz, hogy pillantása
homlokodra égethet szégyen-bélyeget.

És anyjuk a földes kezével a sírjából
kinyúlva megtörli addig könnyes arcukat,
amíg várják sörszagú lármájú apjukat,
hogy hétrészeg dühével jöjjön a kocsmából.