Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Käsu Hans: Siralmas ének Tartu város pusztulásáról (részletek) (Oh, ma vaene Tarto liin (detailid) Magyar nyelven)

Käsu Hans portréja

Oh, ma vaene Tarto liin (detailid) (Észt)

Oh, ma vaene Tarto liin!
Mes sündi nüüd siin minoga,
perätu ma ole siin,
kes võib mo pääle kaeda?
Mo patt mulle tegi seda,
et mul johtu nii suur häda,
seda peä nüüd tundma siin.
Oh, ma vaene Tarto liin!

Mes mul olli enne vaja,
kui mul käsi häste käüs:
torre koa, torre maja,
suure aida, vilja täüs,
kalli kooli, keriku,
ilusast kik ehitu,
olli mino sisen siin.
Oh, ma vaene Tarto liin!

Ma olli väega kuuluss liin
üle kige Liivamaa:
kik nee kalli asja siin
mino sisen olliva;
akadeemi säeti,
suure kohto mõisteti
enne mino sisen siin.
Oh, ma vaene Tarto liin!

Viljakaup mul olli hää,
rohke olli mino mõõt,
võisi torrest elada;
egämeess tei patotööd.
Rohkeste ma sisse sai,
kasinast ma välja möi,
napist müüdi õlu, viin.
Oh, ma vaene Tarto liin!

Kui laadapäivä olliva,
sis neid siin küll peeti,
maarahvass kokko tulliva,
kaupa sisse veeti,
et torre olli kävvä tääl
mo egä mehel turu pääl;
ent kos om see nüüd enämb siin?
Oh, ma vaene Tarto liin!

Merelaiv es ole mitt'
mo all nätä eäl tääl.
Es hooli ma sest midägit,
küll raha toodi lavva pääl',
es või ma mitte käivata,
küll raha toodi laivata
õtse kodo sisse siin.
Oh, ma vaene Tarto liin!

Nee kõrgest optu prohvesri,
tudendi akadeemi pääl
kui ka nee ausa assesri
ja kik nee kohtut käüjä tääl -
nee mito mõnda ausat meest,
nee sööva ikess raha eest,
kohald väega kallist siin.
Oh, ma vaene Tarto liin!

Papi rööksvä kantsli pääl,
et häda saab mul tulema,
ent panni seda naaruss tääl,
es nakka joht vaamb olema;
papi röökmi' tõtess jäi,
häda minno kätte sai,
häda sündi minol siin.
Oh, ma vaene Tarto liin!

Kui mo alla tulli tänn'
kuri väkev vainlane,
ülihirmuss venäline
olli väega vihane,
mito pombi sisse heit,
niida mo ta väärdä väit,
hirmuss häda olli siin.
Oh, ma vaene Tarto liin!

Tuli-tõrv mul lasti sisse,
tükimürrin ning pombi hääl,
hoone, rahva ütelise
põrut, lei kik maha tääl,
rahvass pages Toomi pääl',
es lövvä armo henel sääl,
näts', see olli hirmuss piin.
Oh, ma vaene Tarto liin!

Kui jo kuud kats vasta panti,
vägi tapelden mustass jäi,
sis liin täile ärä anti;
niida ta minno kätte sai,
Rootsi väki sis paljass riis
ning neid Narva alla viis,
et halle olli nätä siin,
oh, ma vaene Tarto liin.

Mino illuss, torre nägo,
mino kalli keriku,
mino kalliss karv ning tego,
mo koa, mino pööningo -
kik om maha sadanu,
õtse ärä mädänu,
niida saisa ma nüüd siin.
Oh, ma vaene Tarto liin!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://et.wikisource.org

Siralmas ének Tartu város pusztulásáról (részletek) (Magyar)

Én szegény Tartu város:
nagy baj történt most énvelem!
Ki az, aki megszán most?
Kínkeserves az életem.
Balga bűneim miatt
nyakamba nagy gond szakadt,
ez nehezül rám mostan,
szegény Tartu városra.

Hullt rám régen az áldás,
Ég kegyének minden jele:
ékes otthon, ékes ház,
tágas csűr, gabnával tele.
Kedves templom, oskola,
szép falakkal felrakva -
Most panasz és pusztaság
tölti Tartu városát.

Híres város voltam én,
nevem nagy volt Lívországban.
Vagyon, pompa, dísz és fény
bennem megvolt fölös számban.
Nagyoskolát emeltek,
bennem törvényt szereztek -
Zord szél nyögve jár most át,
szegény Tartu városát.

Búzám vala bőségben:
dolog vala felmérni is.
Élt mindenki jólétben,
jaj, a vagyon vétekbe visz!
Mit kaptam megtetézve,
eladtam szűkön mérve,
így járt ám a jó sör is,
pálinkába folyt a víz!

Hej, a vásár, az volt szép:
jó nagy volt a sokadalom.
Összegyűlt a parasztnép,
volt portéka, egész halom!
Polgáromnak kedve telt,
háza, erszénye megtelt
De mindez hol van már most?
Én, szegény Tartu város!

Nem láttam én itt sosem
tengerjáró nagy hajókat,
de evvel nem törődtem,
nem kevesbíté a jókat:
nagy hajók nélkül is
jött ide elég pénz:
csőstül jött, csak úgy csörgött -
el is vitte az ördög.

Nagy tudású professzor
volt elég s víg deáksereg;
tisztek, bírák, hosszú sor,
esküdtekből egész sereg.
Nyugodalom, ékesség,
nőttön nőtt a népesség -
Mind e szép rend és sok kincs
elmerül; nyomuk sincs.

Pedig papok hirdették,
hogy ránk nagy csapás szakadhat,
de a népek nem hitték,
az intésen csak kacagtak.
Papok szava teljesült,
jött a csapás, csak úgy dűlt.
Veszedelem elönte,
engem, Tartut, ledönte.

Kőfalaim alá jött
az orosz, a vad ellenség.
Sok golyóbist belémlőtt,
kezdődött a szörnyű ínség:
rámtörtek bősz viharként,
földem végigseperték -
itélet napja jött el,
engemet eltörölt, el.

Tűz és szurok hullott ránk,
ágyu dörgött, kőfal omlott;
házat, embert egyaránt
földre sujtott, összerontott.
Dómba menekült a nép,
az sem volt jó menedék -
Senki nem ért nagyobb kint:
végpusztulás bent és kint!

Két hónapig: ostromzár,
védők sora megritkula.
Feladák a várost már,
ellenség vadul sarcola.
Kapzsi svéd had rabolt itt,
mindent Narva alá vitt,
embert, marhát elhurcolt,
szegény Tartu! végem volt!

Az én ékes, szép orcám,
drága templom fala, tornya,
fényes külsőm hol volt már?
ház és padlás leomolva.
Ember míve szétverve,
élet s remény semerre -
Leszek-e ép valaha,
szegény Tartu városa?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G.

minimap