Kangro, Maarja: Visszapillantó: elöljáró-felmenő (Autopeegel: eelkäija-ajaloolane Magyar nyelven)

Mu eelkäija, mu ajaloolane
sõidab musta Lexusega.
Sekundi pärast
olen seal, kus tema praegu.
Päike kiiskab ta küljepeeglist
ja mulle näib, et selline –
futuristlikult ere –
on tema pilt minust, järeltulijast.
Aga temale paistab sealt miski muu:
muutlik minevik, elav ajalugu.
Mu ajaloolane-eelkäija uimerdab
ja määrab mu saatuse:
sõidan tast mööda.
Näen, et ta on must noorem
nagu eelkäijad tihti.
„Virsikunäoline poiss.“
Nagu järeltulijad tihti,
ei hinda ma tema tarkust.
Nüüd olen mina esimene.

Az én elöljáróm, az én felmenőm
fekete Lexusszal jár.
Egy pillantás alatt
ott termek, ahol most ő van.
A Nap ragyog a visszapillantójából,
és úgy tűnik, hogy az ilyen
futurisztikus vakítás
az ő képe rólam, utódról.
De ő mást lát rólam tükröződni:
változó múlt, élő történelem
az én elöljáró-felmenőm araszol,
és elrendeli a sorsom:
elhajtok mellette.
Látom, hogy nálam ifjabb,
ahogy az elöljárók gyakran.
„Barackképű fiú.”
Ahogy az utódok gyakran,
nem becsülöm bölcsességét.
Most én vagyok az első.