Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kaplinski, Jaan: [Tolmust ja värvidest]

Kaplinski, Jaan portréja

[Tolmust ja värvidest] (Észt)

Tolmust ja värvidest saavad uued liblikad
aga meid pannakse mulda nagu murtud luud oma asemele tagasi
kuskil tormis ja hämaras lakuvad lained vastsündinud saari nagu lõvi oma kutsikaid
sõnad astuvad esimesi samme lehekülgede valges pimeduses kus
pole varje ruumi ega kaugust
kuni midagi päris uut sünnib koordinaadid virmalised mõni öö
ja langevad tähed hõbedast vasarate löögid läbi sügava une
seinad puudutavad sõrmu ja mahl sahiseb vahtrapuu põlises südames
kord pidime ju kokku saama meie laste meie vanemate veri
punased maasikad sirutavad käed ja kurerehad on imelikult vait
luiteid on siin nagu peaks valge liiv meeles paradiisi jõgede
vulinat üksikud sipelgad eskivad tuulde rändadel löövad nelgid lõkkele
midagi põleb möödapääsmatult öö heidab nõmmiku sooja sülle
ja lähemad tähtkujud murduvad ta juustes
mälestusviiv täis muistsete koskede kohinat merekarpe ja
mesilaste und seal tumedate müüride taga
kas algabki midagi uuesti kõik põleb sügaval kahvatavad söed ja kivinevad sooned
nin kui on aeg tõusta ei lase tuhk meie käsi lahti tiivasulgedel jäätub allikate udu
kust eksib lapse naeratus kuningakotta kust võtab ristik see
neljaleheline õnn julguse kasvada nii kõrgete sammaste all
kui kaskede mustad kirjadki väsivad ja lehtede roheline lend
enne kui savi saab saviks ja verine pori valgub maasse tagasi
ei ei kellelgi kuskil pole tarvis teie ajalugu teie otsi ja algusi
rahu lihtsalt rahu millimallikatele ja tedremunadele
rahu sipelgate sahisevatele radadele rahu paradiisilinnule
ja gingkole rahu taevale rahu sulle taevastiku lend
rahu õuntele pirnidele ploomidele aprikoosidele apelsinidele
metsikutele roosidele raudteevahi hurtsiku ees
Requiem Requiem aternam



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vastukarvakalli.blogspot.hu

[Porból és szinekből] (Magyar)

Porból és szinekből új lepkék születnek,
de minket úgy tesznek a földbe, ahogy a törött csontot tesznek gipszbe, hogy összeforrjon
valahol a viharban és a homályban a hullámok úgy nyalják az újszölött szigeteket, mint kölykét az oroszlán
a szavak most próbálják első lépéseiket a papírlapok fehér sötétjében,
ahol nincs sem árnyék, sem űr, se távolság
míg aztán megszületik valami egészen új, új koordináták, északi fény, valami új éjszaka
és hullanak a csillagok ezüst kalapács ütései mély álmokon át,
érintik az ujjakat és nedv buggyan a jávorfa százados szívéből
hiszen egyszer kellett, hogy találkozzunk, gyermekeink vére, szüleink vére
piros eper emeli kezét és a gólyahír hallgat titokzatosan
olyanok itt a dűnék, mintha a fehér homok emlékezetében őrizné az Éden folyóinak csobogását
a magános hangyák eltévednek a szélben, a partokon fellángolnak a szegfűk
valami ég elkerülhetetlenül, az éj lefekszik erdei gyepágy puha ölébe és a közeli csillagképek széttörnek a hajában
emlékei pillanata tele ősidők vízeséseinek zúgásával, tengerikagylókkal és méhek álmával ott a sötét falak mögött
vajon csakugyan újra kezdődik-e valami
minden ég lent a mélyben, a mélyben elsápad a szén és megkövesednek az erek
és mikor a felkelés ideje eljön, a hamu nem engedi el kezünket, szárnyak tollain megfagy a források párája
honnan téved a gyerek mosolya a királyi várba honnan veszi a lóhere,
ez a négylevelű szerencse, a merészséget, hogy itt nőjön a magas oszlopok tövében,
mikor a nyírfák fekete csíkjai is elfáradnak és a levelek zöld repülése is kimerül,
még mielőtt az agyag agyaggá válik és a véres sár visszamállik a földbe
nem, nem, senkinek sehol nem kell a ti törénelmetek s benne a vég meg a kezdet
béke, csak béke a legparányibb bogaraknak, a fürjtojásoknak
béke hangyák zizegő ösvényeinek béke, a paradicsommadaraknak
és a legyezőlevelű ginkónak béke és béke az égnek béke és béke neked, kecskefejő repülése
béke az almának, körtének, szilvának, baracknak és a narancsnak,
vadrózsának a vasúti őrök házikója előtt
Requiem Requiem aeternam



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G.

minimap