Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kaplinski, Jaan: [Vercingetorix így szólt] ([Vercingetorix ütles] Magyar nyelven)

Kaplinski, Jaan portréja

[Vercingetorix ütles] (Észt)

Vercingetorix ütles: Caesar, sa võid
võtta meilt maa, kus me elame,
aga maad, kus me surime, ei saa meilt võtta.

Viskasin mõõga sulle jalge ette:
nii olen mina, nii on mu rahvas.
Ma tean, mis tuleb.
Kõik, kes arvernide maal väärisid elu,
ei ela enam
ja nendega, kes jäid,
ei taha mina elada.

Tean ja näen neid juba
õppimas isandate, unustamas isade keelt;
näen neid häbenemas oma siniseid silmi,
oma vanemaid ja karedat kõnet;
näen neid roomlastena, kodanikukirjad põues.

Olgu siis, imperaator, üle su vabariigi
üks keel, üks usk ja üks rahvas.
Olgu su sõdureil, kaupmeestel ja sulidel
ohutu, tasane tee
Ultima Thuleni
ja Styxini välja.

Mind pekstakse Kapitooliumil surnuks,
aga mu armastust ja viha
ei saa surmata.
Mu viha jääb alles
öökullina aastate õõnde huikama hukku
sulle ja su täitmatule linnale,
Caesar.
Karistus tõuseb kui tamm
su oma tahtmiste tõrust.

Sinu riik tuleb ja läheb.
Väljakuil kasvab nisu ja foorumil söövad kitsed.
See on minu ja mu tapetud rahva käsi, mis rabab.
Minu käsi vandaalide mõõgaga.

Tuleb tund ja roomlase kõrkus
kõrtki painutada ei jõua sõjatee vahel.
Tuleb tund ja Rooma aplus
latsatab lõhki kui puuk idast ja põhjast ja lõunast
tulnute rusikate all.

Tee siis, mis teed ja tahad.
Ma tean, mind ootavad matar ja mõõk,
sest kõik, kes väärisid elu arvernide maal,
ei ela enam.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://loterii.blogspot.hu

[Vercingetorix így szólt] (Magyar)

Vercingetorix így szólt: Caesar, te elvetted
tőlünk a földet, ahol élünk,
de a földet, ahol meghalunk, el nem veheted.

Odadobtam a kardom a lábad elé:
ilyen vagyok én, ilyen a népem.
Tudom, mi jön.
Annyian, kik az arvernek földjén kiérdemelték az életet,
nem élnek többé
és azokkal, akik megmaradtak
én nem akarok élni.

Ismerem és látom már őket,
ahogy uruk nyelvét tanulják s az apák nyelvét elfelejtik;
látom őket: szégyellik kék szemüket,
szüleiket és azok nyers beszédét;
látom őket már, mint rómaiakat, polgári okmánnyal a zsebükben.

Legyen hát, imperátor, köztársaságodban mindenütt
egy nyelv, egy hit, egy nép.
Legyen a te katonáidnak; kereskedőidnek és szélhámosaidnak
veszélytelen sima az útjuk
egészen Ultima Thuléig
és le a Styxig.

Engem agyonvernek a Kapitóliumon,
de az én szeretetemet és dühömet
nem lehet agyonverni.
A dühöm él tovább
bagolyként az évek odujában, a pusztulást huhogni
neked és telhetetlen városodnak,
Caesar.
Bosszu nő ki a földből, mint a tölgyfa
akaratod makkjából.

A te államod jött és elmúlik.
A tereken majd búza nő és a Fórumon kecskék legelésznek.
Ez az én kezem és megölt népem keze rajtad
ez a kéz a vandálok kardjával sújt le rád.

Eljön az óra, mikor a rómaiak gőgje
már egy fűszálat sem tud meghajlítani.
Eljön az óra, mikor Róma, a kapzsi és mohó
szétpukkan, mint a kullancs, keletről, északról és délről
jött népek ökle alatt.

Akkor hát tedd, amit akarsz.
Én tudom, engem vár a fütykös és a kard,
mert akik kiérdemelték az életet az arvenek földjén,
azok már nem élnek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G.

minimap