Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kivirähk, Andrus: Rehepapp ehk (detail)

Kivirähk, Andrus portréja

Rehepapp ehk (detail) (Észt)

Aida-Oskar pistis marjad taskusse, jättis rehepapiga jumalaga ning asus teele. Ta läks ristteele, jäi keset seda seisma, pistis sõrmed suhu ja vilistas kolm korda.

Kohe algas hirmus mürgel, mühin ja kohin, puud-põõsad õõtsusid ja paar jänest jooksid kaabuhirmus üle tee. Aidamees ei teinud teist nägugi, pani koguni piibu põlema ja popsutas seda rahulikult, oodates Vanapagana ilmumist.

Vanapoiss tuligi mõne minuti pärast, kõndis jalad rangis nagu meremees, enesel kaenlas paks vasikanahast lehtedega raamat, kuhu tähendati üles kõik patuste hinged. Aidamehe nimi oli seal kirjas juba vähemalt neljakümnes kohas, kuid see ei lugenud midagi, kuna kirjutatule andsid jõu veretilgad. Aidamehe nime juures ilutsesidki alati kolm punast plekikest, kuid ükski neid pole tilkunud Oskari soontest – ei, kõik puhas sõstramahl!

„Jälle sina, Aida-Oskar!” lausus Vanapagan kõuehäälel. „No mis valu sind ühtelugu siia ristteele ajab? Ei jõua ära oodata, millal su vilets hingeke põrgusse saab?”

„Ei tea, mis ta seal põrgus teeks, eks ole tal paradiisiski ruumi laialt,” vastas aidamees.

„He-he-hee!” naeris Vanapagan. „Küll sa oled loll! Kas sa siis ei tea, et kolm tilka verd, mis sa mulle krati hinge eest annad, määravad su mulle! Sina aga oled andnud mulle niipalju tilku, et ma ei mõista neid kokku lugedagi, ühtevalu lähen omadega sassi! Sina ära mitte mõtlegi paradiisist, sina oled samahästi kui katlas, armas mees!”

Aida-Oskar naeris nüüd omakorda Vanasarviku tobeduse üle, aga sisimas, välja ei näidanud midagi, ütles hoopis väga alandlikult:

„Eks teie tea muidugi paremini, suur isand! Kui põrgu, siis põrgu, mis parata! Või see minu valida on, eks härrad kamanda mind leivaraasukest kuhu soovivad. Ehk aga saaks nüüd ühe pisikese kratihinge osta – kui kõrge kuningas nii armetut soovi pahaks ei pane?”

„Osta aga, mul neid kratitosse kabjaga segada!” naeris sarvik. „Tähenda oma nimi üles, tilguta tilgad ja siis võid kas või oma pükstele hinge sisse panna, kui tahad. Mis, kas paneme püksid tantsima?”

„Teine kord, tark sarviline!” vastas aidamees. „Mul on krati kere juba kodus valmis meisterdatud, saatke toss tema sisse, las püksid jääda, nagu nad on. Andke siia, ma kirjutan oma nime kõrgeaususe raamatusse.”

Aidamees võttis raamatu ja kirjutas sinna suurelt: „Oskar”. Siis õngitses salamahti taskust sõstrad ja tilgutas kolm punast täpikest oma nime kõrvale. Vanapagan vahtis kõrval ega saanud millestki aru, rõõmustas ainult.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaAndrus Kivirähk

Ördöngös idők (részlet) (Magyar)

Magtáros Oskar zsebrevágta a bogyókat, elköszönt a rozsostól és elindult. Kiment a keresztútra, megállt középen, és hármat füttyentett.

Szörnyű lárma, dübörgés és zúgás támadt, a fák-bokrok hajladoztak, és néhány halálra rémült nyúl vágott át az úton. A magtárosnak szeme se rebbent, pipára gyújtott, és békésen pöfékelve várta a Vén Gonosz felbukkanását.

Néhány perc múlva jött is a dongalábú Öregördög, hóna alatt borjúbőr lapokból kötött vastag könyv, melybe az összes bűnös lélek be volt jegyezve. A magtáros neve legalább negyven helyen szerepelt már, de ez önmagában semmit sem jelentett, mivel az írott szót vércseppek szentesítették. A magtáros neve mellett is mindenütt ott díszelgett három apró vörös folt, ám egyik sem Oskar ereiből csöppent oda – nem-nem, tiszta ribizlilé volt mindahány.

– Megint te, Magtáros Oskar – szólt mennydörgő hangon az Öregördög. – Mi a bánat hajt téged minduntalan ide a keresztútra? Nem bírod már kivárni, hogy a nyomorult lelkecskéd pokolra kerüljön?

– Nem tudom, mit keresne ott, hiszen van neki hely bőven a paradicsomban is – válaszolt a magtáros.

– Hehehe! – nevetett az Öregördög. – Hogy te milyen hülye vagy! Hát nem tudod, hogy az a három csepp vér, amit a krattért cserébe adsz, mindörökre nekem rendel? Te meg már annyi cseppet adtál nekem, hogy nem győzöm összeszámolni őket, folyton belezavarodok. Ne is ábrándozz a paradicsomról, vedd úgy, hogy már a kondérban csücsülsz, drága barátocskám!

Magtáros Oskar nevetett a Vén Patás együgyűségén, de csak legbelül, kifelé semmit sem mutatott, hanem nagy alázatosan így szólt:

– Te természetesen jobban tudod, nagy hatalmú uraság! Ha a pokolba, hát a pokolba, nincs mit tenni! Majd talán én választhatom meg, hová! Az uraságok úgyis oda kommandíroznak engem, apró morzsát, ahová kedvük tartja. De talán most vásárolhatnék egy aprócska krattlelket – ha méltóságod nem neheztel meg egy ilyen szánalmas kívánságért?

– Vegyél csak, van nálam krattba való szusz dögivel! – nevetett a patás. – Beírjuk a nevedet, mellécseppented a cseppeket, aztán akár a gatyádba is önthetsz lelket, ha akarsz. Na, megtáncoltassuk a gatyát?

– Majd máskor, bölcs patás – felelte a magtáros. – Otthon már összeraktam a kratt testét, abba küldjed a lelket, a nadrág maradjon, ahogy van. Add csak ide a könyved, kegyelmes úr, majd én beleírom a nevemet.

A magtáros fogta a könyvet, és nagy betűkkel beleírta: Oskar. Aztán titokban előhalászta a zsebéből a ribizliszemeket, és három apró vörös pöttyöcskét cseppentett a neve mellé. 



FeltöltőP. T.
KiadóPolar Alapítvány
Az idézet forrásaSegesdi Móni
Megjelenés ideje

minimap