Kross, Jaan: Vízi-óra (Veekell Magyar nyelven)

Sulapiisk klopib aknale
kõpp ja kõpp...
See on algus! Algus on see –
ja lõpp!

Udusel ruudul
... tilk! Ja tilk!...
Iga piisk on tohutu
silmapilk.

Iga piisk on vikerkaar,
äikesed, jõed
ja selgeks naerdud
ning nutetud tõed.

Ja koidu ja loojangu
kastes nurm...
Iga piisk on maailma
sünd ja surm.

Ma tunnen, ma tunnen,
meel virge ja hell:
siinsamas, siinsamas
on suur veekell.

Ja mina ja hetk –
see on veekella kael,
kus helmesteks rabiseb
maailma pael: tilk-tilk.

Tilk-tilk –
iga piisk kui kristall.
Tulevik ülal
ja minevik all.

Ablakomra friss cseppeket
izzad a jég -
pendül: kipp, kopp - a kezdet ez
s a vég.

A cseppek párás üvegen
ringanak
és mindegyik csepp végtelen
pillanat.

Szivárvány minden csepp: folyók,
zivatarok.
Valóság-tükrű mosolyok
s könnyek, csalók.

Hajnal s alkony: fűre
harmata száll.
Minden csepp: egy világ- születés
és halál.

Nézem fürkészve, hallgatózva
a cseppeket
s már a lelkem is: vízi-óra -
ketyeg, ketyeg.

És gyöngyök a pillanatok,
nem holt halom:
mind, mind felfűzve ég, ragyog
mint fonalon.

Cseng, cseng
a csepp, amint lehull.
A jövő fent,
a múlt alul.