Lepik, Kalju: Kirikus

Miks nii kõrge ja kumera laega
on Taevase Isa tuba?
Tahtsin emalt juba küsida -
tuli meelde, et ema ei luba.

Ja altari kohal on imelik pilt -
mees mere pääl palja jalu.
Kuldseid lühtreid ja küünlaid igal pool.
Memm sosistas tasa: palu.

Me olime kaua kõrvuti maas,
silmanurgast sain veidi piilu:
ema kuivatas üksiku pisara
vargsi kirikuräti siilu.

Kõik küünlad heledalt põlesid,
memm ristati kätega istus.
Kirikhärra kantslist kõneles,
et meid on lunastand Kristus.

Siis lauldi lauluraamatust
üht vana tuttavat viisi.
Ma küsisin tasa ema käest,
kas ka mina saan paradiisi.

Ilyen nagy ház, boltozatos,
minek kell az Égi Atyának? -
Faggattam már-mára mamát,
csak hát merszem sehogyse támadt.

Furcsa kép az oltár fölött:
tengeren járó mezítlábos.
Arany lámpások mindenütt.
Halkan rámszólt anyám: imádkozz!

Térdeltünk a földön soká,
mamára lopva sanditottam:
könnycseppet mázolt el, szegény,
kendője sarkával titokban.

Ahány gyertya, mind ragyogott.
Ült anyám, ujját összefonta.
Krisztus megváltott minket, ó! -
szószékről a pap egyre mondta.

Könyvből szent ének azután
ismerősen zöngedezett fel.
„A Paradicsomba, mama, -
súgtam - én is bejutok egyszer?"