Liiv, Juhan: Talveõhtul

Mets mustab, ööne hämar
on laotand üle maa,
nad võtnud üksteist hõlma
siin talveõhtuga.

Jäänd vaiki org ja võsa,
mets, lumi, heinamaa:
nad võtnud üksteist hõlma
siin talveõhtuga.

Üks täheke veel udust
kord vaatab... kaob ka,
nad võtnud üksteist hõlma
on talveõhtuga.

Ma vaatan aknast välja:
kui rahul heinamaa;
kui pühaline vaikus
on üle kauge maa...

Ei ole rõõm, ei valu,
mis minu rinnassa:
nad võtnud üksteist hõlma
siin talveõhtuga.

 
1904

Erdő sötétül, éji homály
Egyesül a földön:
egymásba így fonódnak
a téli estével.

Ölelkezik völgy, cserjés,
erdő, hó és kaszáló:
egymásba így fonódnak
a téli estével.

Egy csillag még a ködből
pillant...el is tűnik:
egymásba így fonódnak
a téli estével.

Nézem ablaki rétem,
a csend kaszálója...
most gyászfehér ünnep leng
a fagyos földem felett.

Az öröm és fájdalom,
nem él már bennem:
egymásba így fonódnak
a téli estével.