Peterson, Kristjan Jaak: Az énekes (Laulja Magyar nyelven)

Nii kui vahuse jõe
mürisevad lained,
mis kalju pealta
langevad oru sisse;
nii kui taeva pikne
musta pilvede alla
hirmsasti kärgatab:
nõnda on jooksmas laulu
ilus tuline oja.

Nii kui valguse allikas
seisab austud laulja
oma vendade keske'ella.
Kärgatab pikne --
ja metsad on vait:
laulja on tõstamas
oma hääle, valamas
suusta laulukaste.
Ja tema ümber,
vait kui merekaljud,
rahvad on kuulemaies.

Mint tajtékzó folyam
zúgó hullámai,
mik meredek szikláról
zuhannak a völgybe;
mint az ég villáma
sötét felhők alatt
cikázva lobban:
úgy fut a dal
szép tüzes patakja.

Mint a fény forrása, a nap,
úgy áll a büszke énekes
testvérei közt.
Csattan a
hallgatnak az erdők:
az énekes szava cseng,
szájából mint a forrás
tisztán ömlik a dal.
És körülötte némán
mint tenger partján a sziklák,
figyelnek a népek.