Traat, Mats: Helmi Sell (Helmi Sell Magyar nyelven)

Olin kahekümne nelja aastane neitsi,
kui rukkimasindamise ajal
Kaarna Arvet, too ilus poiss,
mu õlekuhjade vahele meelitas.
Pärast näidati mulle eluaeg näpuga.
Talitasin ja harjasin kolhoosi mullikaid
ning saatsin iga hoitud rubla Tartusse.
Manivald sai õpetatud loomatohtriks,
võttis naise ja ehitas alevisse maja.
Ma kandsin neile liiva.
Poeg oli ilus ja kuri,
mini oli ilusam ja veel kurjem.
Maja jäi kitsaks, nii kitsaks,
et panin käed rinnale risti
ja kolisin siia, nende mändide alla.

Huszonnégy éves szűzlány voltam,
amikor gabonacséplés idején
Holló Arvet, az a szép legény
elcsalt a szalmakazlak közé.
Ujjal mutogattak rám egész életemben,
de én összeszorított foggal felneveltem fiamat.
A szövetkezet borjait etettem és vakartam,
minden fillérem neki küldtem Tartuba tanulni.
S kitanult lódoktor lett Manivaldból,
megnősült és a községben házat épített,
magam hordtam nekik a maltert.
Fiam szép volt és kemény szívű
menyem még szebb s még keményebb szívű.
Szűk lett a ház, annyira szűk,
hogy keresztbe tettem karomat
s ide költöztem a hűvös fenyők alá.