Under, Marie: Kontvõõras
Kontvõõras (Észt)Ma tulen, ma tulen, tee lahti uks! Sind tunnen ju ammu, su lapseeast, See enne sündi ju nõnda säet, Ju iidsest ajast määrat me hõim Ma elan su veres kui kala vees, Ma tulen, ma tulen, tee lahti uks! Ma valvan - must ingel su ukse ees: Kui mu enese pesa su kamber mul tunt: Ma jagan su pala: su leib ja su kruus Su laud ja su tool - kuid alles su säng: Ma tulen, ma tulen! Sa ruumi tee: Ma tulen, ma tulen. See ei tähenda hääd! Ma tulen, ma tulen, tee lahti uks! Raudküüsi kisun su une suust, Su ajju nõelun,et terituks taip: Tead, kusagil vaikselt kannatab üks Tead, kusagil saatusest ahistet kaks Tead, kusagil silmavett valamas kolm, Ema südamehaigus ja hingepakk Su päevad vaid seks sulle kätte loet, Ma tulen, ma tulen, mu paremal käel Sind kihutan taga, kuni maha murt Ma matan su suu, kui hingeldad just: Nii kaua sind luilutab minu lull, Ma tulen,ma tulen,tee lahti uks!
|
Hívatlan vendég (Magyar)Jövök, jövök, nyisd ki az ajtót! Kicsi gyerekként ismertelek jól, Amikor még meg se születtél, Örök időktől lépted vigyáztam, Mint vízben a hal, véredben élek, Jövök, jövök, nyisd ki az ajtód! Én, fekete angyal, őrködöm önként: Mint saját fészkem, ismerem szobádat, Italod, kenyered velem megosztod, Asztalunk, székünk - még ágyunk is közös: Itt vagyok - most majd sokáig maradok: Itt vagyok s ez jót neked nem jelent, Itt vagyok. Ki vagyok? majd meglátod: Vaskarmokkal tépem ki álmod a szádból, Agyadba szúrok, ha álom pihentet, Tudod, hogy valahol valaki szenved: Tudod, hogy bilincsben sínylődik kettő: Tudod, hogy valahol vernek három árvát: Az anya fájdalma rajtad átzúgjon, Napjaid csak azért számlálták kezedbe, Jövök, jövök hozzád, én vagyok, nem más, Űztelek eddig, szét is tépem már én Szád betapasztom, ha valakit hívnál, Addig duruzsolok füledbe, míg sötét Jövök, jövök. Hogy ki vagyok: meglátod.
|