Szád a számon,
testemben a lelked.
Szád a számon,
két termést egy kévébe öleltek.
Szád a számon,
idegszálaink összefonódnak.
Szád a számon,
mellemben a te szíved dobog csak.
Hol végződsz te?
Hol az én létem kezdete?
Tenger s hullám örökre összeolvad -
vérsejtjeim vérsejtjeidbe forrnak.
Két forgács egymás lángjától lobog fel.
Bennünket egy kéz magasba dobott-fel:
csak magaslatok, tornyok, hegyek, és
az idő eldobott ostoba lom.
Száj a szájon, egymásba nőtt a kéz,
elrejt egy titkos hatalom.
Hol kezdődik a nap?
Hol végződik az éj?
Lélegzetem is elakad,
de éltet a Beteljesedés.
Új élet ez? Álom?
Nincs földi ösvény, nincs sehol.
Talán van visszaút - de hol?
Szád a számon,
lelked testembe befogadtam -
így lebegtünk az alkonyatban.