Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Veske, Mihkel: Päikesele

Veske, Mihkel portréja

Päikesele (Észt)

Vaata mis paistus sealt Peipsi piirelt
keerutab ülesse, kerkib kiirelt!
Tõuseb kas veerema veremeri,
Paneb ehk põlema taevakeri?
Ole ei möllamas veremeri,
tulede kiiretes taevakeri:
kuldsem see kuningas, tõusev päike,
aotab seal laiali oma läike.

Valguse väl kuvat merd ja jõge
voolab ta välja ja eluväge,
lainetab laiali eedeni elu,
ilmutab ilmale taeva ilu.
Kõrbes ta paistusel lamab lõvi,
vetes ta valgusel mängib havi,
laanes ta soojal kõik loodus liigub,
õhus ta paistel kõik lendab, kiigub.

Päike, küll tunned sa Eesti lugu,
nägid küll vanade vaba sugu!
Nägid küll eestlaste endist võitlust,
mõõkade, odade möllust, heitlust;
nägid, kui lahingus Lembit langes,
kuidas seal surnute kehad hanges;
nägid küll saarlaste laeva’ võitu,
kuidas nad sõitlesid võidu sõitu.

Päike, sa nägid, kui käsud kanti
hommikult, vabadust meile anti;
näed ju uuesti elu algust,
näed, et rahvas ihkab valgust:
raiub ja kaevab ja künnab vahvast’…
Päike, oh õnnista Eesti rahvast!
Kaob kord eestlaste keele kõla,
ära siis sinagi tõuse ja ela!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://kirjanduslugu.edu.ee

A naphoz (Magyar)

Nézd: a Pejpusz* partján dereng csodás jel:
vérvörös színben a magasba száll fel!
Tűztenger gyújtja lángra az ég boltját,
vagy vérözön habjai ostromolják?
Nem tűztenger, de nem is vérözön -
fényárban fürdik az ég odafönn:
a kelő nap, az ég aranykirálya
ontja sugárkévéit a világra.

Világosság tengere és folyója
ömlik s életerő árad ragyogva.
Édeni élet, tiszta égi szépség
virul ki, hallod a föld szívverését.
Puszta oroszlánja fényben hever,
csukának vízbe világít e jel,
napmelegben nyújtózik a vadon már,
madár, bogár a fényben szabadon száll.

Nap, ismered az észt históriát,
láttad az ősidők szabad hadát!
Láttad az észtek vad hajdani harcát:
kardok, dárdák táncát, mig vak vihar szállt;
láttad harcban hős Lembitut** ledőlni:
körül holttest holttestre hullt, özönnyi!
Szigetiek népét s hajóit láttad,
kik küzdöttek s idegen partra szálltak.

Nap, te láttad: hogy hordták szét egy reggel
a parancsot, mely szabadságot rendelt.
A serkenő életet látod ismét:
ez a nép fényre sóvárog ma is még,
lápot csapol le, ás és szánt keményen…
Nap, áldásod áradjon szét e népen!
S ha elnémulna az észt nyelv zenéje -
Te se ragyogj fel: dőlj örökös éjbe!

 

*Észtországban a tavak száma kb. 1150, a legnagyobb a Pejpusz-tó (Peipsi- vagy Csúd-tó) (3555 km²)
**A Szent Mátyás-napi csata a Kardtestvérek rendje és az észtek közt lezajlott csata Livóniában, az Észt keresztesháború keretében. Észt nyelven: Madisepäeva lahing. A Kardtestvérek rendje melyet 1202-ben alapított Albert von Buxhoevden, négy év alatt leigázta a finnugor líveket. A lívek fejedelme Kaupo, akit Meinhard szerzetes keresztelt meg, csatlakozott a Kardlovagokhoz, akik a keresztesháborújukat az észtek ellen folytatták 1208-tól majdnem két évtizeden át. 1217. szeptember 21-én, Szent Mátyás napján a kardtestvérek a lív segédcsapatokkal (élükön Kaupo állt) csatába szállt Fellin (Viljandi) mellett Lembitu észt fejedelemmel, akinek vagy hatezer embere volt. A csatát a lovagok megnyerték, míg Kaupo elesett, akárcsak Lembitu is. A vereség súlyos volt az észtekre nézve. 1219-ben az orosz segítség ellenére újabb vereséget szenvedtek a lovagoktól és az északi területeken terjeszkedő Valdemár dán királytól.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G.

minimap