Visnapuu, Henrik: Egy asszonynak II (Ühele naisele II Magyar nyelven)

Mu aknad pärani on õhtu valgele.
Jo horisondi taha vajus päikse diskus.
Öö tuledest nüüd hoovab sinu palgele
rubiini leegitsuse imeline viskus.

Kui raiut kivist seisab üksik iga lill
mu akna all. Jo kadund mesilaste lendlev sumin
ja vaikind helehäälne päeva tuulepill.
Ei kosta enam kauge metsa kerge humin.

Su taga purpurpunav õhtu kuldne foon,
śu merivaigust hiuksed lahti üle piha.
Mu meeled hellaks teinud nende raske kroon

ja sinu ahta palge ehavalge liha,
Ma sinu hiuksed ööle selles laulus toon,
su päralt üksi olgu minu öine iha.

Ablakom kitárva az esti fénynek,
láthatár mögé hull az égi diszkosz -
szemedben az ég csillagai égnek,
ez a rubin-láng, kérdem: nekem mit hoz?

Mintha kőből volnának a virágok
ablakomnál. Nem zümmögnek a méhek.
Hűs csendbe burkolódzik a világ most,
néma az erdő, fuvalom se ébred.

Mögötted a háttér: arany és bordó.
Borostyánszín hajad csípőd veri:
forró kézzel simítom e leomló

zuhatagot. Arcod esthajnali
fénye rámvillan - Tied minden vágyam
s a dal, mit dúdolok az éjszakában.