Visnapuu, Henrik: Vigasztalan éj (Endeline öö Magyar nyelven)

Läbi öö rändavad haned
üle must-lumise maa.
Kaeblik ja üksildane
igatsev häälitsus
ilma pääl
lõputa.

Ikka see luilutus sama
tumedal sulaval veel.
Ärevil kuulatama –
kutsuvat häälitsust
kurtma jääb
minu meel.

Läbi öö rändavad haned
üle must-lumise maa.
Kurblik ja üksildane
südame häälitsus
ilma pääl
otsata.

Vonulnak az éjben a vadludak
sötét, havas mezők felett:.
a kék eget szántó csapat
vágyó kiáltása remeg,
zúg szüntelenül
a földön át.

Mindig ugyanaz a riadt hahózás
koromfekete és zajló vizen:
nyugtalanul figyelek,
rikoltásuk nekem üzen
s bennem elnyújtva
zúg tovább.

Az őszi éjben vadludak vonulnak
vaksötét és havas mezők felett:
vigasztalan szivekbe hull vad
panaszuk, száll, a földön át,
hangjuk úgy sír,
mint a vágy.