Visnapuu, Henrik: Kõnelused Issandaga 1

Issand, ma ei tee sulle mitte komplimenti,
vaid kõnelen so'ga kui mehega mees.
Ja ei ole kedagi, kes oleks mõteln, et oled sina,
Issand, naise olemi seen.

Ja ma tahan sulle öelda, et see on targasti teht,
et sa oled jättan mind oma pääd.
See on sust ilus, kui sa selgesti nägid,
et sino õpetus ei too mulle hääd,

et sa siis targana jätsid mind maha,
et mina ise leiaks mo tee,
et mina kannataks nälgä ning janu,
kurbuse läbi leiaksin see:

sügävalle mõistmiselle viib üksi tõde,
mis on koget oma ahastuse seen.
Mul on sust häämeel, Issand, et sina
ei ole naine, vaid oled mees.

Uram, én nem hízelgek itt neked,
úgy beszélek, mint férfi a férfival.
Tán megfordult már valaki fejében,
hogy lehetnél, Uram, nő is. De férfi vagy.

Elmondom hát, milyen bölcsen teszed,
hogy szabadjára ereszted gyeplőmet.
Beláttad jó hamar - dicsérem az eszed -
hogy szigorú tanaid csak vesztemre törnek.

És akkor, okosan, elhagytál engemet,
hogy az utat csak hadd találjam meg magam -
hogy tűrjek éhséget, szenvedjek szomjuságot,
hogy gyötrelmeken át találjam meg magam.

Hisz csak az igazság vezet mély megértéshez,
amely a kétségbeesésből kiragad.
Nagyon örülök, Uram, hadd mondjam ki nyíltan,
hogy te nem asszony, hanem férfi vagy.