Visnapuu, Henrik: Fiatal anya imája a szent szűzhöz (Noore ema palve neitsile Magyar nyelven)

Toimikute tuulai, sigiduse võttai,
emakoja sulgui, vere kinnipanija,
alandusen põlvin, põllulillede panija,
mina, täna öösi neitsist saanud naine,
sinu mälestuseks sinu altarille
käoorviku, see lõhhalise lille.

Nissa piima andai, püha poja kandai,
hardumisen palun, mina mehega magaja,
ära keela poega, emarõõmu jagaja;
täna mina, mehe seemne hoidai naine,
sulle toon su neitsi altarille
käoorviku, see lõhnalise lille.

Virágfakasztó, áldást árasztó!
Anyaméhet bezáró, szűz ölet kitáró!
Imádlak téged, ki gondoskodsz a mezei virágról.
Látod, én ma éjjel lányból anyává lettem,
s a te oltárodra, a te tiszteletedre
illatos virágot, árvácskát szedtem.

Ki a mellbimbóba tejet adsz, ki szent fiad hordoztad,
térden állva imádlak, én, ki férfival alszol.
Ne tiltsd el tőlem fiad, örömem vele megosszad!
Látod, én, férfi-magvát hordozó asszony,
szűz oltárod hogy feldíszíthessem,
illatos virágot, árvácskát szedtem.