Inkala, Jouni: Mártirok útja, Pest (poiminto)

1.

Kaukaisen valtion äänimerkki laskee puhelimen

soitua pitkää siimaansa

korvan suvannossa lepäävään pintaan.

Vuosien renkaat värähtävät ja katoavat.

Taittavat hiljaisuuden kiinni ja se jää auki.

Se ei saa minua laskemaan kuinka paljon äänien välit maksavat

mietteitä pysäköivät pilkut, pisteet.

Harvat sanat sortuvat, kuluvat loppuun juuri siinä

että eivät heti kuulu.

Siunatuinta on toistuminen sinä sanoit

kun ne jo vaikenivat.

Silmäsi raskaina kun ne meitä ja maataan näkemättä

vielä äänillään synnyttivät.

Kivutta, kuten kaikki yksin syntyvät.

1.

Távoli ország hangjele miután megszólalt a telefon

továbbítja hosszú horgászzsinegét

a fül medrébe merülő felszínnek.

Évek gyűrűi oszcillálódnak és felbomlanak.

Megtörik a csendet, és az nyitva marad.

Azért sem fogom kiszámolni, hogy hangok közötti szünet

mennyibe kerül, gondolatokat megállító vessző, pont.

Kevés szó omlik össze, fogy el

hisz azonnal nem is hallhatni.

Azt mondtad, az ismétlés áldás,

mikor a többiek elhallgattak.

Szemeid fáradtak, mivel ők minket és

földünket látatlanban hangukkal szülték meg.

Fájdalom nélkül, mint mindenki, ki egyedül születik.