Jääskeläinen, Pasi Ilmari : Dombvárosi rejtekjáratok (Harjukaupungin salakäytävät Magyar nyelven)

Syyssateiden aikaan kustantaja Olli Suominen osti sateenvarjoja ja unohti niitä ympäri Jyväskylää. Epähuomiossa hän myös liittyi elokuvakerhoon.

Talven mittaan esitettiin parikymmentä elokuvaklassikkoa. Syyskuun  alussa  katsottu  Francois Truffaut’n Jules ja Jim teki Olliin vaikutuksen. Sen jälkeen hän huvitteli etsimällä Jeanne Moreaun piirteitä naisista, joita näki kadulla, kustantamossa ja kirkkovaltuuston kokouksessa. Siinä sivussa hän hukkasi sateenvarjoja, pahimpana päivänä kolme.

Lokakuussa Olli haukkasi toimistossa omenaa, nukahti kesken pureskelun ja uneksi, kunnes havahtui puhelimen ääneen. Hän kävi keskustelun osallistumisesta saksalaisille kirjamessuille. Ikkunan takana häämötti märkä Kirkkopuisto, jonka läpi kipitti ihmisiä. Puhelun jälkeen hän söi omenan loppuun ja yritti palauttaa unta mieleensä. Hän tavoitti vain melankolisen jäljen, saman joka oli viipyillyt hänen mielessään jo useana aamuna.

Mielentila huipentui, kun Olli samana iltana näki elokuvakerhossa Clément’n Kielletyt leikit: orpotyttö ja maanviljelijän poika ystävystyvät sota-ajan Ranskassa ja perustavat eläinten hautausmaan. Lopussa he joutuvat eroon toisistaan. Olli vastusteli mutta antoi lopulta kyynelten tulla. Myöhemmin kotona Ollin vaimo Aino Suominen, luokanopettaja ja äiti, oudoksui hänen silmiensä punaisuutta. Olli syytti viimaa, joka oli iskenyt kimppuun Harjun laella.

Elokuvakerhon jäsenyys oli seurausta liittymisestä Facebookiin. Muitakin seurauksia ilmeni. Siinä vaiheessa kun asiat myöhemmin olivat menneet pahemman kerran tolaltaan, Ollin mieleen putkahti muisto:

Hän on notaaripapan kanssa Tuomiojärven rannalla ja heittelee järveen kiviä. Tuuli työntää loiskahdukset ulapalle, etäisten veneiden suuntaan. Hytisyttää, vaikka on heinätai elokuu. Lomapäivät hupenevat ja kesä on käpertymässä harmaaksi möykyksi, kuin se hämähäkki jonka Olli vahingossa tappoi papan työhuoneessa.

Pappa tuijottaa veteen leviäviä renkaita. Solmio lepattaa tuulessa. Pappa on ollut koko päivän vaitonainen. Nyt hän hymähtää, osoittaa kiviä Ollin kädessä ja huomauttaa:– Niin pientä tekoahan ei olekaan ettei sillä olisi itseään suurempia seurauksia.

Muiston lopussa pikkupoika-Olli pudottaa kivet ja kääntyy katsomaan pappaa.

Facebookiin Olli oli päätynyt saatuaan edellisenä kesänä sähköpostia Berliinin-kollegalta. Check out my Facebook profile. I set up a Facebook profile with my pictures, videos and events and I want to add you as a friend so you can see it. First, you need to join Facebook! Once you join, you can also create your own profile. Thanks, Dieter.

Kustannusalalla piti olla tavoitettavissa, joten Olli rekisteröityi palvelun käyttäjäksi ja käytti puoli työpäivää viritellessään itselleen profiilia.Olli sivuutti vampyyripelit, mielipidekyselyt, lapselliset testit ja virtuaaliset puutarhat. Hän ei innostunut mahdollisuudesta kirjoitella tyhjänpäiväisyyksiä tuttujen ilmoitustauluille tai lähetellä pieniä kuvia, jotka toimittivat lahjan virkaa. Hän käytti Facebookia asiallisten asioiden hoitoon, ja Internet-ajan puhelinluettelona  ja  kommunikaattorina se oli mainio.

Syyskuun loppupuolella Olli sai palvelun kautta kutsun elokuvakerhoon. Viestin mukaan kerho toimi videoliikkeen alakerrassa Jyväskylän Kauppakadulla. Hän oli tavannut kerhon vetäjän muutaman kerran. Tämä oli toiminut vuosia keskisuomalaisen pikkupaikkakunnan kirkkoherrana, saanut sitten perinnön, jättänyt työnsä, eronnut kirkosta ja perustanut videokaupan.

Mies oli selittänyt Ollille menettäneensä uskonsa mutta löytäneensä Jumalan uudestaan klassikkoelokuvista.

Eihän Ollilla ollut aikaa elokuville. Tavan vuoksi hän kuitenkin merkitsi päivämäärän ja osoitteen kalenteriin ja meni kuin menikin lopulta paikalle luultuaan, että kyseessä oli tärkeä kirkkovaltuustoasioihin liittyvä kokoontuminen.Paikat täyttyivät pimeässä salissa. Askelia. Kahinaa. Sitten: hiljaisuus. Läsnäolijoiden hengitys kuului, samoin pisaroiden putoilu sateenvarjosta lattialle. Olli ymmärsi erehtyneensä ja aikoi nousta, mutta silloin valo levisi valkokankaalle ja äänet tulvivat saliin.

Alkoi Fellinin Ihana elämä.

Az őszi esők idején Olli Suominen kiadóvezető sorra vásárolta és hagyta el Jyväskylä-szerte az esernyőket. Figyelmetlenségből egy filmklubba is belépett.

A téli szezonban húsz klasszikus alkotás szerepelt műsoron. François Truffaut szeptember elején játszott Jules és Jimje nagy hatással volt Ollira. Utána szórakozásból Jeanne Moreau arcvonásait kereste a nőkön, akikkel az utcán, a könyvkiadóban vagy az egyházi képviselő-testületben találkozott. Eközben egymás után veszítette el az esernyőket, volt, hogy egy nap hármat is.

Egy októberi napon Olli az irodájában ülve almát rágcsált, közben el-elbóbiskolt, mígnem telefoncsörgés riasztotta fel álmából. A németországi könyvvásáron való részvétel miatt hívták. Az ablakon túl ázottan derengett a Kirkkopuisto, az emberek sietős léptekkel vágtak át a parkon. A beszélgetés után Olli megette az alma maradékát, és próbálta felidézni magában az álmát, de csak a melankolikus utóérzet maradt meg belőle, ugyanaz, amely már nem egy reggelen a kedélyállapotára telepedett.

Hangulata akkor tetőzött, amikor ugyanaznap este a Tiltott játékok ment a filmklubban: Clément alkotásában egy árva kislány és egy parasztfiú barátságot köt a háborús Franciaországban, közösen állattemetőt alapítanak, majd végül kénytelenek elválni egymástól. Olli egy ideig ellenállt, ám végül megadta magát a könnyeknek.

Később otthon Olli felesége, Aino Suominen – tanítónő és anya – furcsállta férje vöröslő szemét. Olli arra fogta, hogy elkapta a metsző szél a dombtetőn.

A filmklubba a Facebookhoz való csatlakozásának folyományaként lépett be. Ennek egyéb következményei is lettek. Később, amikor a dolgok durván kizökkentek a kerékvágásból, egy emlék villant Olliba:

Jegyző nagyapjával a Tuomiojärvi partján állnak, és ő köveket dobál a tóba. A szél a nyílt víz felé sodorja a csobbanásokat, a meszszi csónakok irányába. Olli didereg, pedig július vagy augusztus van. Fogynak a szünidő napjai, a nyár kezd szürke gombóccá zsugorodni, mint a pók, melyet Olli véletlenül megölt nagyapja dolgozószobájában.

Nagyapja a vízben szétterjedő karikákat nézni. Nyakkendője csapkod a szélben. Egész nap hallgatag volt, de most elmosolyodik, és az Olli kezében lévő kavicsra mutatva megjegyzi: – Nincs is ám olyan apró cselekedet, amelynek ne lennének önmagán túlmutató következményei.

Az emlék végén a kisfiú Olli kiejti kezéből a köveket, és a nagyapjára néz.

Olli azután kötött ki a Facebookon, hogy a nyáron e-mailt kapott egy berlini kollégájától. Check out my Facebook profile. I set up a Facebook profile with my pictures, videos and events and I want to add you as a friend so you can see it. First, you need to join Facebook! Once you join, you can also create your own profile. Thanks, Dieter.

A könyvkiadás világában az embernek muszáj elérhetőnek lennie, így aztán Olli regisztrált a közösségi oldalra, és egy fél munkanapot töltött azzal, hogy létrehozza a profilját.Nem érdekelték a vámpíros játékok, a közvélemény-kutatások, a gyermeteg tesztek és a virtuális kertek. Az sem hozta lázba, hogy semmiségeket írogathat az ismerősei üzenőfalára, vagy hogy ajándék gyanánt képecskéket küldözgethet. Leginkább ügyintézésre használta a Facebookot, amelyet az internetkorszak telefonkönyveként és kommunikációs eszközeként kiválónak talált.

Szeptember végén a Facebookon kapott meghívást a filmklubba. Az üzenet szerint a klub egy videótéka alagsorában működött a Kauppakatun, Jyväskyläben. Olli korábban néhányszor már találkozott a klub vezetőjével, aki évekig egy közép-finnországi kisváros lelkészeként szolgált, aztán örökséghez jutott, otthagyta a hivatalát, kilépett az egyházból, és alapított egy videókölcsönzőt.

A férfi annak idején úgy magyarázta Ollinak, hogy elvesztette a hitét, de a klasszikus filmekben újra rátalált Istenre. 

Ollinak nemigen volt ideje moziba járni, de az illendőség kedvéért beírta az időpontot és a címet a naptárába, majd végül mégiscsak megjelent a helyszínen, miután azt hitte, hogy valami fontos, az egyházi képviselő-testület ügyeit érintő összejövetelről van szó. A sötét teremben megteltek a helyek. Lépések. Suhogás. Aztán: csend. Csak a nézők lélegzetvétele hallatszott, meg az esernyő csöpögése. Mikor Olli rájött a tévedésére, távozni akart, de abban a pillanatban fény árasztotta el a vetítővásznat, és hangok töltötték meg a termet.

Elindult Fellini Édes élete.