Kailas, Uuno: Finaali

Elämän keskellä kerran

kaunista untasi nähden.

Nääntävin riemu ja tuska on ollut

kauniin tähden.

Ylpeä laulajan arpa:

siunaten laulua, lastaan,

astua otsin korkein

unhoitustansa vastaan.

Egyszer, az élet derekán,

szép álmot látok én;

elernyedést a szépség mardosásán

és gyönyörén.

A gőgös költő sorsa ez:

dalát, mint gyermekét, megáldja,

és emelt homlokkal belép

az elfelejtődés honába.